A mai evangélium két fontos üzenetet ad át nekünk. Az egyik a keresztények tökéletlenségeiről szól, a másik Jézus emberideáljáról beszél.

 

Sokan azzal magyarázzák közönyüket a vallás, az egyház, a papság iránt, hogy felróják hibáikat, bűneiket. Ez ugyan silány érv, de tény, hogy igen gyakori, és nem ok nélküli. Annyira nem, hogy maga Jézus hozza elő, és leplezi le tanítványai tökéletlenségeit. A jellemnek, a szűklátókörűségnek, kishitűségnek visszásságairól Jézus gyakran tesz megjegyzést.

 

„Ó, még meddig kell elviseljelek benneteket? „–kérdezi. Az első apostolt ( az első pápát), Simon Pétert még sátánnak is nevezi:Takarodj előlem te, sátán, mert nem az Isten gondolataival gondolkodol”.- A mai evangélium is ilyen epizódról szól.

 

Azon vitatkoztak ugyanis egymás között, hogy melyikük a nagyobbik. Érdemes megfigyelni és tanulni: hogyan neveli tanítványait az Úr Jézus. Nem tesz szemrehányást nekik, nem szégyeníti meg őket, hanem a pedagógia legjobb módszerét alkalmazza: szemléltet.

 

Közéjük állít egy gyermeket, megszólítja és megöleli, aztán taítványaira néz, és azt mondja: legyetek olyanok, mint ez a gyermek. Nézzétek, milyen szelíd, milyen alázatos, míly hálás, megelégedett. Nézzétek, nem fél tőlem. Mennyire bízik szüleiben. Tudja, hogy bárhonnét jön a veszély, náluk mindig menedékre talál. A gyermekek nagyon szerették Jézust. Érezték, tudták, hogy a Mester várja őket

 

„Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, mert övék a mennyek országa.”. A nagy emberek, írók, művészek egy-egy mondatban, jelszóban tömörítik életük, szemléletük lényegét. Ars poetikának nevezzük ezt. Ha meg kellene neveznünk Jézus ars poétikáját, azt mondanám, Jézus Urunk emberideálja a gyermek.

 

Ezért mondja:”Hacsak nem lesztek olyanok, mint a gyermek, nem mentek be a mennyek országába.”

 

Mennyire egyszerűbb, harmonikusabb lenne életünk, ha tanulnánk gyermekeinktől, és engednénk, hogy átöleljen minket is az Isten.