Mondják, s úgy igaz: egy nép, egy nemzet mentális állapotáról sokat elárul az, ahogyan a halottaihoz viszonyul. Ez különösen igaz a Székesfehérváron, a hajdani koronázó-királyi temetkező bazilika területén eltemetett uralkodóink és hozzátartozóik, valamint ugyanitt eltemetett világi és egyházi elöljáróink sírjaihoz, földi maradványaihoz való viszonyulásunkra. Ők ugyanis személyükben, s emlékükben a magyar történelem ama 500 évét jelentik, amire méltán mondhatjuk Garay János után szabadon, hogy „ oly korból való magyarok, melyben e nemzet szabad, független és nagy volt.”

 

A III. Béla Lovagrend hagyományos Királyi Halottak Napja csöndes történelmi-kegyeleti szertartásán idén Újfalussy Ottó atya és a lovagrend magistere vezette királysírtól királysírig az ország közeli és távoli vidékeiről összegyűlteket.

 

Több, mint ötszáz mécsest gyújtottak idén is e síroknál miközben – idén először- Hunyadi János egykori tanítómesterének, Zsigmond király leghíresebb hadvezérének , Ozorai Piponak (másik ismert nevén: Philippo Scolarinak) a sírját is felkeresték, hogy kegyeletüket leróják.

 

A lovagrend egyik feltett szándéka, hogy Szent Imre herceg évekkel ezelőtt elkészített és felszentelt sírtáblájának rekonstrukciójához hasonlóan Ozorai Pipo és Mátyás király sírfeliratát is rekonstruálja, s eredeti helyén felszentelteti. Ugyanis mindkettőjük sírfeliratának teljes szövege fennmaradt.

 

A lovagrend idei történelmi-kegyeleti szertartását a lovagrend által évekkel ezelőtt a Megyeházán állított, s felszentelt királyi oltár ( királyi panteon ) koszorúzása zárta.

Hozzászólások

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."