- Arra kérlek, tekintsük át az elmúlt időszakot. Egy tizenöt éves legenda, egy zenei történet ért véget a Sárga Taxi megszűntével. Hagyományaiból új zenekar fejlődött. Miért döntöttél úgy, hogy szükséges a változás?

- A tizenöt év egy jelentős, nagyon szép korszakot zárt le, s azt hiszem, hogy a Sárga Taxiból az eltelt másfél évtized alatt, amit lehetett, azt kihoztunk. Tudomásul kellett venni, hogy igenis voltak hatalmas hullámhegyek, és még akkor sem bizonyos, hogy sikerült átbuknunk azon a bizonyos lécen, hogy valóban mindenkinek megfeleljünk, de átéltünk komoly hullámvölgyeket is: tagcserét, kevesebb koncertezést. Mindez olyan alaposan lefárasztotta a csapatot, hogy másfél évtized után azt mondtuk, ha tovább küzdünk, erőlködünk, akkor egész egyszerűen egy elfásult produkciót tudtunk csak nyújtani. Emlékszem, a „Csillagfény táncklub” című lemezünk megjelenése után egy-vagy két évvel fogalmaztam meg, hogy befejezzük. Azt gondolom, hogy sikerült a csúcson abba hagyni a zenélést. Azt mondtam, most tisztességesen és becsületben váljunk el egymástól. Én viszont rendelkeztem még annyi energiával, hogy életre hívjam a „Boka és a Klikk” nevezetű társaságot.

- Mindez azt jelezi, hogy újabb tervek, elképzelések vannak a tarsolyodban?

- Akik az albumot végighallgatják, észre kell venniük, hogy bár a rock and roll műfaj megmaradt, ugyanakkor a hangzásvilágunk autentikus, de mégis frissebb, modernebb lett. Azt mondják, amikor az ember életében váltás következik, akkor előjönnek a plusz energiák. Nos, ezeket az energiákat sikerült nekem átcsoportosítanom az új zenekarba. Arról nem is beszélve, hogy Csorba Peti, aki a Sárga Taxiban is dobolt, és az újak, Tóth László (gitár), Menyhárt Mihály (basszus) további energiákat hoztak magukkal. Elképesztő lelkesedéssel láttak munkának. Bevallom, nagyon élvezem az új srácokkal a közös zenélést.

- Rendkívül fontos egy csapatmunka kialakítása. Hogyan látod, kialakult ez már megfelelő módon a zenekarban?

- Adta magát, hogy az új csapattal inspiráló munkának kell következnie, amelyet bele is tudunk építeni az új lemezbe. Olyan sok energiát adunk át egymásnak, hogy szinte száguldunk. Képzeld el, hogy mind ezt egy alig egy éves a társasággal valósítottuk meg.

- Milyen volt a kezdet?

- Ez év február 25-én rendeztük első koncertünket. Műsort tanultunk hozzá, repertoárt bővítettünk, elkészítettünk egy teljesen új lemezanyagot. Lepróbáltuk, demóra rögzítettük, felvettük, megkevertük és készítettünk hozzá egy videoklipet. Terveztünk hozzá egy teljesen új arculatot, a szükséges lemezborítóval és nyomdai munkákkal együtt. Szerintem ez arról tanúskodik, hogy jelentős erők rejtőznek a mostani csapatban. Azért imádkozom, hogy ez a teljesítmény megmaradhasson hosszú távon, és ne fulladjon ki egy lemez esetében.

- A zenekar szakmai vezetőjeként nagy gonddal állítottad össze a csapatot, megválogatod kikkel tudsz, kikkel fogsz a jövőben együtt dolgozni. Milyen szempontok szerint hívtál zenészeket?

- A Sárga Taxi utolsó időszakában eleinte azért imádkoztam, hogy képes legyek tovább vinni a zenekart, hogy legyen erőm tovább folytatni. Később már azért imádkoztam, hogy legyen erőm valami újat kezdeni. Sok kérdés és félelem volt bennem, hogy jól döntöttem-e, megtalálom e a megfelelő embereket és utat a Taxi után! Sok imádkozás után kaptam a választ: "Isten jótetszése által összeköttetésbe kerülsz a megfelelő emberekkel, és ez juttat el a megfelelő helyre is!" Akkor arra a meggyőződésre jutottam, hogy az egész Sárga Taxi-kérdést elengedem, nem foglalkozom vele, és útjára indítok valami mást. Egyáltalán nem válogattam embereket, nem rendeztem castingot. Hiszem, hogy Isten formálta az eseményeket. Tóth László és Menyhárt Mihály akik számomra zenészként új barátok, korábban még „road”-oltak, vagyis a Taxis korszakban a technikai feladatokban, hangosításokban segédkeztek egy-egy koncert alkalmával. Két jó embert véltem bennünk felfedezni, akikkel kapcsolatban azt mondtam, ha csak fele olyan jól zenélnek, mint amennyire jó srácok, akkor már meg vannak számomra az új együtteshez a tagok. Istennek hála zseniálisan játszik mindegyikük a saját hangszerén. Migend Viktor a technikusi, road, operatőri és fotós munkákat végzi, egyszóval a mindenes, Petivel pedig olyan régen dolgozom együtt, hogy mással már nem is tudtam volna elképzelni a csapatot, mint vele.

- Idő közben több helyszínen felléptetek már. A közönség a korábbi „Taxis” körből követnek benneteket, vagy már alakul az új rajongó tábor? Milyen visszajelzéseket kaptok?

- Vannak átfedések a két zenekar között, mondhatnám, ez természetes, hiszen Peti és én képviseljük a „taxis korszakot”. A műfaj is nagyban hasonlít, ha vannak is apró eltérések. Akik szerették a Sárga Taxit, nagyon bízom benne, hogy szeretni fogják a „Boka és a Klikket” is. Azonban – amint mondtam – vannak azért markáns zenei változások, például gitárjáték vonatkozásában.

- Egy korábbi interjúban már beszélgettünk arról, hogy a rock and roll műfajra nem szabad úgy tekinteni, mint egy merev, zárt zenei szerkezetre, sokkal inkább jellemzője, hogy (ha az előadója valóban igényes), finom country-s, jazz-es, és blue-os stíluselemekkel is gazdagított.

- Ha megvizsgáljuk, akkor a rock and roll valójában egy zenei „katyvasz”, ezért úgy fogalmaznék, hogy ezt a műfajt leginkább korszakokhoz kötve lehet leginkább csoportosítani. Mi leginkább az 1950-60-as évek stílusához ragaszkodunk. Ezen a korszakon belül is vannak érdekes zenei megoldások, s amennyire csak lehet, ezen szűk mezsgyén belül próbálunk mozogni. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy új csapatunk esetében még annyira sem léptünk ki a zenei korlátok mögül, mint azt tettük korábban a Taxival. Koncepciónk alapján hitelességre, autentikusságra törekedünk. Aki hallgatja a zenénket, egyértelműen egy időutazáson vehet részt. Ennek szellemében szólal meg a basszusgitár, a gitár, a dob. Pont annyit játszanak, olyan módon és arányában szólaltatják meg a zenészek a hangszereket - nem többel, és nem kevesebbel -, mint amennyi abban a korszakban jellemző volt...

- Másfél évtized Bokával és a Sárga Taxival, most Boka és a Klikk-el. Azok, akik abban „azonosítanak”, hogy Boka „egyenlő” a Sárga Taxis csapattal, ez az örökség nem lesz zavaró?

- Tagadhatatlan, hogy a 15 év után, sok ember számára, bármerre is megyek ebben az életben, személyem a „Sárga Taxis srácot” fogja jelenteni. Könnyen lehet, hogy rövidebb időn belül, új zenekarunk lesz az előtérben, és a Sárga Taxi már csak egy korábbi korszakot fog idézni. Nem egy olyan zenész létezik, akinek a pályafutásán belül több formáció is megjelenik, és hálát adok azért, hogy a Taxi egy olyan meghatározó produkciónak számít, amely letagadhatatlan.

- Lemezbemutató turnéra készültök több városban a Rázd meg Baby” című albumotokkal, amely közel egy év zenei gyümölcsét tartalmazza...

- A turné első állomása Móron lesz, december 8-án, aztán december 22-én Székesfehérváron lépünk fel az Öreghegyi Közösségi Házban, ezt tekintjük egyik legfontosabb állomásunknak. Másnap, 23-án Sárbogárdon tartjuk meg a lemezbemutató rock and roll partit. A következő esztendőben januártól folyamatosan járjuk az országot, Nyíregyháztól Mosonmagyaróvárig, Miskolctól Győrig, s már július 5-re is van dátumunk. Székesfehérváron számítunk a régi törzsgárdára és azokra is, akik egy kis ínyencségre, karácsonyi bulira vágynak. A közönségszervezés rettentően aktív, olyannyira, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban szinte mást sem csináltunk, mint a médiában nyilatkoztunk, és minden lehetőséget kihasználtunk arra, hogy az új lemezt ismertté tegyük. Bízzunk benne, hogy minél több embert ezzel el is érünk.

- Nem pusztán zenei vezetője vagy a zenekarnak, hanem, ahogyan azt korábban is tetted, a promóciós, marketing teendőket is nagy odaadással végzed, irányítod...

- Megörököltem, így rám maradt. Mivel a zenekar életre hívója is én vagyok, ezért ezt a feladatot is örömmel vállaltam el. Ami viszont határozottan jobban működik ebben a társaságban, mint korábban, hogy mindenkinek meg vannak a feladatai. Basszusgitárosunk Misi, zseniális grafikai készséggel megáldott, a teljes lemezborító anyagot és a zenekari dizájner elemet készítette el, fantasztikus ötletekkel bír. Nagyon pozitív továbbá, hogy Laci a zenekar webes, internetes részét nagy gonddal felügyeli, kezeli. Számomra csupán a koordinálás, a koncertturné szervezés és a sajtókapcsolatok kiépítése, ápolása maradt. A szerevezettségnek köszönhetően a felszabaduló energiáimat a koncertszervezésre fordítom.

- Nagyon hatásos elemeket tudtatok beemelni korábban a Csillagfény tánccsoport hölgyeivel. Terveztek hasonló szereplést, közös munkát a következőkben?

- A nyári koncertjeinkre sikerült két táncos párt meghívnunk, az egyik páros budapesti, a másik Székesfehérvárról érkezett. Csodálatosan táncolnak, dolgoztunk már velük.

- Civilben a Sárbogárdi Református Egyházközség tagja, presbitere, s e mellett Biblia olvasó, imádkozó ember vagy. Tekinthető-e a zenekar missziói eszköznek, meg tudsz-e fogalmazni olyan keresztény üzenetet, amelyet tovább adsz hallgatóságod felé?

- A közönség néha meghökken, amikor úgy búcsúzom el tőlük egy-egy vérpezsdítő rock and roll buli zárásaként, hogy azt mondom nekik: „Isten áldjon meg benneteket !” Ilyenkor látom a tekinteteket, furcsán néznek rám. Nevezhetjük missziónak. Nem erőltetem bele minden áron a keresztyén hitemet és gondolataimat ezekbe a produkciókba. Nem szeretnék sem tolakodó, sem bántó lenni senki felé sem. Azt viszont szeretném, ha éreznék rajtunk, hogy itt keresztény töltetű emberek dolgoznak a zenekarban. Ezt nem mindig úgy tudjuk kifejezni, hogy Bibliával a hónunk alatt közlekedünk koncerten, hanem sokkal egyszerűbb dolgokkal, amelyek viszont a mai világban szinte kuriózumnak számítanak, sajnos. Például törekszünk a korrektségre, vagyis ha megegyezünk a megrendelővel valamiben, akkor inkább túlteljesítjük. Ezért érkezünk időben a koncert helyszínekre - ez manapság nem divat a zenekarok többségének esetében. Legmagasabb színvonalon adjuk elő műsorunkat, és nem féltétlenül pénzorientáltan gondolkodunk. Azt hiszem ezek manapság missziói lehetőségnek számítanak, fontosnak tarom őket. Más példát is említek: a rock and roll rockabilli műfajban nagyon nagy divatnak örvend a dobókocka-vetés és a 8-as billiárdgolyó, mint szerencse szimbólum alkalmazása. Ezek ellen a leghatározottabban tiltakoztam, amikor az egyik kolléga felvette, hogy alkalmazzuk-e koncert előtt? Egy keresztény énekes ilyet nem vállalhat fel. Gyakran imádkozunk, színpadi fellépés előtt, a műsor után hálát adunk. Nem titok, hogy a zenekaron belül nem mindenki olyan mélyen vallásos, mint én, de a tagokkal toleráljuk egymást.

- Modern eszközökkel bíró zenekar vagytok, ugyanakkor nagy figyelmet fordítotok a hagyományokra is, ennek ékes példája, hogy rendhagyó módon, bakelit lemezen is kiadjátok albumotokat.

- Kamasz koromban CD lemez helyett még csak kazetta és a bakelit lemez létezett. Gyakorlatilag ez utóbbin nőttem fel. Amióta zenélek, arról álmodoztam, hogy saját zenénket bakelit lemezen hallgathassuk meg. Természetesen nagyon sok munkát és energiát követelt, de megvalósult, így lemezünk mellett, limitált példányban, de bakelit formában is megjelent albumunk.