A székesfehérvári kötődésű Borsos-Lőrinc Lilla kapta meg idén a Strabag-fődíjat. A 40 év alatti művészeknek meghirdetett pályázatra 2008-ban 109 képzőművész küldte be munkáit, amelyeket Barbara Baum, Bálványos Anna, Hegyi Lóránd, Pertányi Zsolt, Tanja Skorepa és a Lumú igazgatója nézett végig szakértői szemmel. A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban tartott díjkiosztón végül öt alkotót jutalmaztak, a fődíj pedig Lilláé lett.

Az említett művésznek hónapokkal ezelőtt láttam utoljára kiállítását – ami neki akkor az első önálló tárlatát jelentette.

Lilla 1998-ban végzett a Tóparti Gimnázium művészeti tagozatán, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 2007-ben szerzett diplomát, s rögtön lehetőséget is kapott arra, hogy A Szabadművelődés Házában „A Hős” című kiállításával bemutatkozzon.

 „Bármilyen eszköz jó arra, hogy kifejezhessük magunkat.” –vallotta akkor, miközben a vegyes technikákkal készült képeit szemléltük – „Régebben fényképeztem, installációkat is készítettem, mert szeretem a sokféleséget. Mostanában pedig főként festek. Legszívesebben közönséges anyagokkal dolgozom, zománcfestékkel, lakkal, tollal, csillámporokkal. Ezek ugyanis önmagukban is élnek, mozognak a vásznon, s rendkívül izgalmas kompozíció hozható létre velük.” A festmények alatt feltűnő címek. „Néhány éve még hagytam, hogy mindenki azt lássa a műveimbe, amit akar, mostanra viszont rájöttem, hogy a cím nagyon sokat számít. Konkrét irányt kell adni az emberek gondolkozásának, hogy jobban el tudják helyezni magukban és a világban a látott alkotást. Különleges nyelv a festészet, de a szavak legalább olyan fontosak, azokkal is lehet festeni.” – vezetett egy falhoz, melynél gombostűvel felszúrt vázlatok, rajzok, skiccek libegtek.

Az egyik papíron asszociációk a „hős”-re. „Előbb a kiállítás címe volt meg, aztán kezdtem neki a munkának.” – mutatott a szöveg-foszlányokra – „A hős, mint Ember, a korlátoltság, a határosság jelképe. Az összes hős meg akar állni a tűzben, a pusztulásban, fenn akar maradni. A mozifilmekben a hős figurája megmenti az emberiséget. De ez mind hazugság! Túlidealizált, hamis szerepeket látunk az egész világon: ezért van az egyik képemen öngyilkos merénylő, mert így akarok tiltakozni.”

A tárlat utolsó kompozíció-szeletéhez érve pedig egy papírzacskót és egy baseball-ütőt láttam, alattuk „használati útmutató”. „Ez a koszos, földi papírzacskó a látszatvilágot rejti magában, az ütő pedig azért van, hogy üssük ki magunkból a hiábavalóságot, s csináljunk helyet az igazságnak. Valódi, igaz hősök legyünk, ne mozi-figurák!”

Kedves Lilla! Kíváncsi vagyok, milyen hőssé váltál az elmúlt egy év alatt!