Bevezető gondolatként hadd utaljak az irodalom egyik legősibb műfajára, a mesére. Régen ezt nem gyerekeknek szánták. Aesopustól Fenelonig, Ijjés Gyuláig, a mesét a felnőtteknek írták. Nos, most csak annyit, hogy a mesékben mindig valami elérhetetlen, szinte teljesíthetetlen dolgot kíván a király, a nagyúr, az édesapa, a felnőtt a szegény egyszerű pásztorfiútól, vagy kocsis gyerektől, általában az olvasótól.

 

Azt is szögezzük le, hogy s o h a nem találunk a mesében olyan felháborodást, lázadást, kérdőrevonást, melyben a nagy feladatok elé állított kis ember azt merné mondani, hogy igazságtalan a nagy úr, hogy ekkora feladathoz köti a kérés teljesítését.

 

Azért nem, mert a remélt kincs, a királylány keze minden rettenetes nehéz feladatot is megérdemel. Véletlenül sem akarom ezzel azt mondani, hogy az evangélium is egy nagy, gyönyörű mese, hanem azt, hogy ennek a „ HA MEGTESZED” őselemnek az az oka, hogy a Teremtő Isten szabadakarattal alkotta meg az embert, mint a legalsóbb lépcsőfokon élő szellemi lényt.

 

A „ha” mögött mindig a döntés szabadsága áll felkiáltó jelként.

 

VIGYÁZZ! MAGASFESZÜLTSÉGŰ ÁRAM! Ez tesz bennünket emberré, hiteles, felelős személyiséggé. És éppen ezt törték össze bennünk a diktatúrák és a liberalis eszmék.

 

Mindez azért jutott eszembe, mert a mai evangéliumban többször is elhangzik Jézus ajkán a Ha.

 

„Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát. Ha valaki jobban szereti apját, anyját….mint engem….Ha utánam akarsz jönni, vedd fel keresztedet…”

 

És ugyanez a Jézus azt is mondja, hogy aki ezeket megteszi, annak mindent megad az Isten.

 

Szem nem látta, fül nem hallotta azt a leirhatatlan boldogságot, amit Isten ad azoknak, akik szeretik őt, vagyis akik megteszik mindazt, amit ő feltételként szab. nekünk…..

 

És ez nem mese!