Ez a mai evangélium üzenete. És ez akkor is igaz, ha mi mégis ezt kíséreljük meg nap, mint nap jó formán mindenben. Ezért van az, hogy hiteltelenek vagyunk sokszor még legszűkebb családi körünkben is. Tudniillik ez a jézusi mondat teljességet jelent. Nem lehet kicsit szeretni, mert ez eleve azt jelentené, hogy a pohár csak félig van tele. Azon meg ne csodálkozzunk, hogy ezt a fele más állapotot általában úgy itélik meg az emberek, hogy miért csak félig van, amikor lehetne tele is!

 

Átvíve az Isten dolgaira a két úr témáját, érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyi energiát fordítunk földi dolgainkra, ha el akarunk valamit érni.

 

Hogy mennyire járunk kedvébe annak, akitől várunk valami jót, szépet. Mit gyakorol egy sportoló, hogy eljusson a döntőbe. Hányszor énekli el ugyanazt az áriát, aki este fellép az operában?

 

És hány órát fordítanak az autó tulajdonosok arra, hogy szép és tiszta legyen az autójuk…..

 

És sorolhatnám napestig a példákat és vonhatnám a párhuzamokat, kérdezvén, hogy miért olyan nyögvenyelős a mi istenhitünk, vallásgyakorlatunk.

 

De ha még ez sem elég, hát végül hadd kérdezzem meg: mikor vetted kezedbe utoljára a bibliát. Egyáltalában van otthonodban szentírás? És mikor voltál utoljára gyónni?

 

És miközben ezt kérdezem, hallom a rádió híreit: A szülőknek csak a fele választotta gyermekük számára a hittant. Igen, a magyar társadalom „pohara” félig van tele.

 

Az evangélium nyelvén ez így hangzik:”Egy szolga nem szolgálhat két úrnak. Vagy gyűlöli az egyiket és a másikat szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez és a másikat megveti.

 

Nem szolgálhattok az Istennek és mammonnak”. Különösen nem, ha felfogjuk, hogy mindent, az élétünket, gyermekünket, hazánkat attól az egy Úrtól kaptuk, az Istentől.