Buda 1686-ban történt visszafoglalását követően Székesfehérvárt is hamarosan ostromzár alá fogták a császári csapatok. A hosszas blokád éhínséget eredményezett, s a kilátástalan helyzetben lévő törökök tárgyalásokat kezdtek a vár kapitulációjáról, május 19-én pedig a török helyőrség végleg elhagyta İstolni Belgrádot. A törökök kivonulását követően a város, mint újszerzeményi terület a katonai parancsnok, majd a budai kamara igazgatása alá került. A kamarai adminisztráció mellett a városparancsnok szerepe emelhető ki az első hónapokban, de tulajdonképpen hosszabb ideig fennmaradt a katonai és a kamarai igazgatás kettősége, amely számos konfliktust eredményezett.

A kiéheztetett törökök 1686-ban szabadon vonultak ki a városból: a források szerint az ostrom végére mindössze "penészes köles" volt az egyetlen élelmiszer a város falain belül. Székesfehérvár elhanyagolt, romos állapotban volt. A város betelepítése közvetlenül a török kiűzése után megkezdődött. A Rákóczi szabadságharc kitöréséig főleg Ausztriából, Csehországból, Morvaországból, valamint Sziléziából és egyéb német területekről, továbbá Nyugat-Magyarország vármegyéiből érkező német polgárokkal telepítették be a várost. Ők honosították meg a város kézműves iparát, és teremtették meg a céhes ipart.

Székesfehérvár históriájának e meghatározó eseményéről dr. Vizi László Tamás történész visszatekintésében így emlékezett meg: „1688-ban, május 19-én Székesfehérvár 1000 fős védőőrsége és kb. 3000 fős törökökkel együtt távozó lakossága elhagyta İstolni Belgradot, és ezzel véget ért Székesfehérvár 143 éves török fennhatósága. Jelképesen azt is lehet mondani, hogy visszakerült a kereszt a félhold helyére. A városba beérkezőket elkeserítő látvány fogadta: szemét, kosz mindenütt. A semmiből kellett egy új várost felépíteni. Az lett a Székesfehérvárra betelepülők legfontosabb feladata, hogy visszaszerezzék azokat a jogokat, amelyeket ez a város évszázadokon keresztül viselt, felépítsék az új, immár barokk Székesfehérvárt. Erre a napra, erre a május 19-ére emlékezünk ma és minden nap, amikor itt a Monostor-bástya mellett elsétálva büszkén elolvassuk: ALBA REGALIS RE CVPERATA – Székesfehérvár visszafoglalva. ”

Ezt követően a Hermann László Zeneiskola diákjai adtak zenés-verses műsort, melynek keretében többek között Wathay Ferenc és Arany János művéből idéztek a tanulók. A megemlékezés zárásaként Vargha Tamás honvédelmi államtitkár, dr. Cser-Palkovics Andráspolgármester, dr. Vizi László Tamás történész, valamint Fekete Ferenc, a Hermann László Zeneiskola igazgatója koszorút helyezett el a Nemzeti Emlékhely – Középkori Romkert külső falán található emléktáblánál.