Előre nem árt leszögezni: a magyar kézis hölgyek aranyosak, szépek, mindent tudnak is a sportágból, amit egy nőnek tudni lehet, mégis alaposan fel kell készülnie vérnyomáscsökkentő szerekkel és nyugtatókkal annak a sportrajongónak, aki a mi válogatottunknak szurkol akár élőben a helyszínen, akár televízión keresztül. A "magyar betegség" (ami általánosan jellemző csapatainkra és sokszor kulcsmomentumokban élversenyzőinkre egyéni sportágakban is), az igazán éles szitációkban való dekoncentráltság, leblokkolás, a higgadtság hiánya, főleg a meccsek végén jellemző rossz döntések sorozata ezen a találkozón is kiütközött.

Az első meccsen az oroszok ellen 2 góllal vezettünk a hajrában, kezünkben volt a győzelem, de az utolsó percben "sikerült" visszahoznunk a később még pontot sem szerző ellenfelet döntetlenre. A lengyelek ellen tízzel vezettünk, s a végére úgy lett hat közte, hogy majdnem megközelített minket az ellenfél, inkább az ő hibáiknak köszönhettük a sima győzelmet, mintsem a mi remeklésünknek.

Végül pedig itt ez a spanyol meccs. Ez végig szoros volt, mi is vezettünk, az ibériai lányok is, de a befejezés előtt 4 perccel nálunk volt az előny, támadtunk a kétgólos vezetésért, ám ziccert hibáztunk, majd Planéta, utána pedig Tomori kezéből csúszott ki a labda minden ok nélkül támadás közben, így hiába védett kétszer bravúrral Herr, a spanyolok kétszer be is találtak, visszavették a vezetést, mi pedig úgy támadhattunk legalább a döntetlenért, hogy egy perc volt hátra és emberelőnybe kerültünk. Ekkor aztán Tomori megint hibázott, belement, elvették a labdát, a spanyolok pedig simán kihúzták a végéig. Bosszantó! Oda a csoportelsőség, s oda a 4 továbbvitt pont, legalábbis abból kettő. Németh András szövetségi kapitány joggal volt bosszús az elbukott lehetőség és főleg a vége miatt. Mint mondta: "küzdöttek a lányok, de kézilabdázni is kell". Milyen igaz! Nem árt...

Az pedig mindenképpen megér egy pici kérdőjelet, hogy miként lehetett az a Tomori a meccs legjobb magyarja, akin végül elment a meccs? Ez persze nem oszt, nem szoroz, de mindenesetre érdekes.

A két székesfehérvári válogatottat érheti legkevésbé szemrehányás, a kapuban Kiss Éva megint kiválóan teljesített, a beálló Mayer Szabina pedig folyamatosan lekötötte a hispánok védőit, bár ezúttal nem tudott olyan eredményes lenni, mint a lengyelek ellen, ő legalább nem hibázott sokat.

A folytatásban a mieink Győrből átköltöznek Debrecenbe, ahol majd szombaton Romániával, hétfőn Dániával, szerdán pedig Norvégiával csapnak össze. Az elődöntőhöz nagyon szerencsés esetben egy, de reálisan két győzelem kelleni fog. Kutya nehéz lesz, annyi bizonyos.