Folyton fáradt, de igyekszik titkolni. Alig alszik, s étel is csak ritkán kerül gyomrába. Nem, nem a szegénység kényszeríti az önmegtartóztatásra és a sok munkára, hanem a hite. Hisz abban, hogy ha böjtöl egy kómás betegért, az meggyógyul, s az imaház is hamarabb felépül, ha az Úr látja az áldozatot. - Amit persze ő nem „áldozatként” fog fel, hanem „természetes fizető eszközként”. Simon István lelkészre mindig csodálattal tekintek.
Hetente többször is elhaladok az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Székesfehérvári Gyülekezetének épülő imaháza előtt, s ő mindig ott van. Irányítja a munkásokat, akik közé ő is beáll deszkát cipelni, malteros vödröket emelgetni. Sokat imádkozott azért, hogy az egykori „istállónak” nevezett gyülekezeti épület helyett igazi „otthont” teremtsen a híveknek, és kérése meghallgattatott.
Az imaház gyorsan épül: a külső nyílászárók a helyükre kerültek már, a belső nyílászárók a héten érkeznek meg, a térkövezést ma reggel kezdték el, s várhatóan másfél hét alatt végeznek is a munkálatokkal. Az udvar egyik része gyepköves lesz, a nagyobbik fele térburkolattal ellátott.
A ház külső falszigetelésének is most állnak neki, ahogy a fűtésszerelő is készenlétben áll már. A falfestés előtt hangelnyelő gipszkartont helyeznek fel azokra a helyekre, ahonnan a hang visszaverődhet, a szószék mögé pedig textíliával oldják meg a "hang-problémát". Aztán következhet a festés, a lámpatestek beszerelése, hogy az Imaház november végén megnyílhasson az Igére szomjúhozók előtt…
Kapcsolódó hírünk:
http://www.fehervarihirek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=683&Itemid=34