„Egy tisztaszavú és tisztaszívű költőt és prózaírót ajánlok most az önök figyelmébe. Persze bizonyára tudják, hogy Bobory Zoltán kiváló versmondó, művelődést szervező ember, művelődési ház igazgató, a doni ügy áldozatos őrzője. Amolyan strázsán szolgáló lélek, akire minden időben szükség van.” – kezdte felvezetését Bakonyi István, a Vörösmarty Társaság elnöke, amikor Bobory Zoltán felolvasó estjére gyűltek össze a Társaság tagjai.

„És hálásak lehetünk a sorsnak, hogy jó ideje tollán, illetve számítógépén születnek azok az írások, amelyekből itt ízelítőt kapunk. Van itt humor és könny, barátság és szerelem, a nemzetért érzett felelősség.” – folytatta a neves irodalmár arra utalva, hogy Bobory Zoltán, a híres „verselő” nemcsak mások költeményeivel okoz örömet a közönségnek évtizedek óta, hanem saját verseivel is.

Nem vitás, hogy azoknak az útját járja, akiket oly szeretettel és tehetséggel közvetített évtizedeken keresztül határon innen és túl. Olyan költőket, írókat, akiknek a magyarság sorskérdései fontosak voltak. (Kosztolányit, Nagy Lászlót, Illyés Gyulát, Csoóri Sándort, Bella Istvánt, Takács Imrét vagy éppen Kányádi Sándort)

Fotó. Temesvári Márta

A szabadság és a szerelem bűvöletében születtek ezek az írások, morális felelősségre, hazaszeretetre, istenhitre alapozva. És fontos szólnunk a magyarság gyökereiről, hagyományairól, a Kárpáthazában betöltött szerepéről.

„Olyan korban szól Bobory Zoltán felelősséggel, amikor a Serfőző Simon megénekelte sintér idő újra itt a nyakunkon, pedig hajdan azt hittük, már túlvagyunk rajta. S ki tudja, mi vár még ránk?…” – tette fel a baljóslatúan hangzó kérdést Bakonyi István. – „Barátunk jól tudja, hogy a vers vigasz is egyben. Imádság, fohász, vallomás, a lélek föltárulkozása. A vers azt is elmondja, ami szinte elmondhatatlan. Ha kell, vigasztalja a sorsa mélyére zuhant barátot, s ha kell, ugyanennek a barátnak örömódát zeng, mert boldogsággal tölti el, hogy annak sorsa jóra fordult. Hiszen a vers a teremtett világ egyik csodája. Isten ajándéka. S a költő kegyelmi állapotának gyönyörű gyermeke.”

Bobory Zoltán pedig ilyen csodákat szórt hallgatósága lábai elé ezen az esten…