Magyarország Kormánya a 2015 februárjától 2017 februárjáig tartó időszakot Gulág-emlékévvé nyilvánította azzal a céllal, hogy méltó módon emlékezzünk meg a hetven évvel ezelőtt szovjet fogságba hurcolt sok százezer magyar honfitársunkról. Az emlékév tiszteletére megalakult emlékbizottság kezdeményezte, hogy mindazon magyarországi településen, amelynek területén 1944-45-ben szovjet gyűjtőtábor vagy börtön működött, emléktábla őrizze közös veszteségünk emlékezetét, hogy az utókor ily módon is tisztelegjen az áldozatok emléke előtt. Ezen egységes emléktáblák és emlékművek kihelyezésére írt ki pályázatot az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő.

Székesfehérvár Önkormányzata eredményesen pályázott két emléktábla megvalósítására, amelyeket most avattak fel azon a két helyszínen, ahol városunkban 1945-ben hadifogolytábor működött. Az egyik a Nagysándor József Laktanya, ami abban az időben légvédelmi-tüzér laktanya volt, míg a másik a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház.
Mindkét tábort 1945 márciusában hozta létre a Vörös Hadsereg, miután elfoglalta Székesfehérvárt. Április közepére már mindegyikben túlzsúfoltság volt: mintegy 40-40 000 emberrel.
A laktanya mintegy fél évig – a hadifogoly-gyűjtő táboron túl – tranzitlágeri funkciót is ellátott, tekintettel Székesfehérvár kelet-nyugati vasúti közlekedési csomópontban való elhelyezkedésére. Itt gyűjtötték össze a katonákat, valamint a kényszermunkára való kirendelés címén a civileket. Így rendkívül sok helyről kerültek ide hadifoglyok és civilek, akiket Szovjetunióba szállítottak tovább.    

Előttük tisztelegve, és az ő emléküket megőrizve gondolta fontosnak Székesfehérvár Önkormányzata az emléktáblák kihelyezését, melyeket az egységesen meghatározott paraméterek alapján Pintér Balázs szobrászművész készített. 

A Nagysándor József Laktanyánál lévő emléktábla avatásán Vargha Tamás, Székesfehérvár országgyűlési képviselője, a Honvédelmi Minisztérium miniszterhelyettese beszédét azzal kezdte, hogy a II. világháború után, a háborúk szaggatta országban a háborúk pusztította magyarságnak még az emlékezetét is törölni igyekeztek a győztes megszállók, hogy az emberi lélekben kimondhatatlanul, elsírhatatlanul pusztítson a vereség, a veszteség fájdalma.
Majd azzal folytatta, hogy az elhallgattatást, a megkopó emlékezetet, a némaságot kívánta feloldani a Gulág-emlékévvel - a történeti kutatások, kötetek, konferenciák rendezésével, emléktáblák állításának támogatásával - az Emlékbizottság.
Azokra a honfitársainkra emlékezünk, akik távol a hazától, szülőföldjüktől, idegen földben, jeltelen sírokban nyugszanak. És emlékezünk azokra is, akik bár hazatértek, de némaságra ítéltettek, megbélyegzett állampolgárok lettek, akik testben-lélekben hordozták, köztünk ma is élve hordozzák a háború és a barbár ideológiák ütötte sebeket.
Végezetül azzal zárta gondolatait, hogy most tisztelettel és kegyelettel hajtunk fejet a Gulág áldozatainak emléke előtt, azzal a néma fogadalommal, hogy soha többet nem engedünk utat a kiszolgáltatott embert embertelenül pusztító erőknek. 

A másik helyszínen, a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház Szülészet-nőgyógyászati Osztály épületének falán elhelyezett emléktáblánál dr. Cser-Palkovics András polgármester mondott beszédet, két adatra felhívva a figyelmet: kétszer 40 000 ember két gyűjtőtáborban, embertelen körülmények között Székesfehérváron, amikor a város lakossága meg sem közelítette a 80 000 főt.
Beszélt arról is, hogy mintegy 600-800 ezer embert szállítottak el keletre, akik közül 200 ezer soha nem tért haza a Szovjetunióból. A mai adatokkal nézve ez két székesfehérvárnyi embert jelent. Mint fogalmazott, egy diktatúra minden jellemvonása megmutatkozik ezekben a történetekben.
A két emléktábla – mint mondta – valóban emlékeztet erre, és arra is, hogy volt olyan időszak, amikor nem lehetett ezekről a tragédiákról beszélni, annak ellenére, hogy szinte nem volt olyan család, akit ne érintett volna. Elmondta, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszakban sem sok szó esett erről, és nem is lehetett igazán kutatni. Éppen emiatt hiánypótló, hogy erre az emlékévre sor került. S talán az sem véletlen, hogy éppen holnap, a kommmunizmus áldozatainak emléknapján ér véget: hogy emlékezzünk és emlékeztessünk arra a sok tízmillió emberre a Földön, aki ennek az ideológiának, vagy a diktatúrájának az áldozata lett bármely földrészen, bármely nemzet tagjaként. Az a dolgunk, hogy a diktatúrát – legyen az bármilyen színű – elutasítsuk, és az embertelenségre felhívjuk a figyelmet. Kimondjuk, hogy ez az, ami nem történhet meg sem Európában, sem a nagyvilág bármely más táján. 

Mindkét helyszínen Vargha Tamás miniszterhelyettes és dr. Cser-Palkovics András polgármester leplezte le az emléktáblákat, amelyeket Spányi Antal székesfehérvári megyés püspökkel és dr. Csernavölgyi István kórházi főigazgatóval együtt meg is koszorúztak. Rajtuk kívül az emléktábláknál koszorút helyezett még el Schmidt Zoltán dandártábornok, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság logisztikai erők főnöke, parancsnokhelyettes, Benda László ezredes, laktanyaparancsok és Szabó András ezredes, valamint Sinka Jenő, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége Fejér Megyei Szervezetének elnöke és Némethné Erki Tímea, a Székesfehérvári Szakképzési Centrum szakmai főigazgató-helyettese.

A rendezvényen a Fejér Megyei Kormányhivatal részéről Dancs Norbert, a Székesfehérvári Járási Hivatal vezetője vett részt.
A megemlékezéseken a laktanyánál a Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar, míg a kórháznál a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház Kórusa volt a közreműködő.