Az ibolya lila virága mindenkit megihlet
Írta: Temesvári Márta - FMC   
2017. március 09.
Johann Wolfgang Goethe kedvenc virága az ibolya volt. Azt szerette volna, ha mindenhol ez a törékeny kis virág illatozna, ezért Weimar körüli sétáira mindig vitt magával ibolyamagot, s elszórta azokat ott, ahol nem látta tündökölni ezt a lila szépséget.

 

E kecses virág az alkotásban is megihlette: Az ibolya című költeményével több feldolgozásban is találkozhatunk. Bogád Antal fordításában például így hangzik:

Johann Wolfgang Goethe: Az ibolya

A réten nyílt egy ibolya
várt szerényen, s megbújva,
sok virág dísze volt ő.

A hímes, bársony pázsiton
szél kel, mert jön szép hajadon,
de víg, de víg, és mint trilláz e napon

Ó, ámult el a kis virág
ha nekem zengné el dalát,
csak egy-két röpke percre.

Így rám találva tépne le,
és sorsom tőle telne be.
De más, de szép, lesz majd az égi rét.

Jaj, ó a lány! –a veszte lett,
rálépett, mit észre sem vett,
mint ág, tört szét a virág.

De halld hát, mit üzen szavát;
szép elmúlás, szép elmúlás,
hisz általa jő, ki legszebb virág.

Haldokló virág,
a lét árja zúg tovább.

Az utolsó versszak kiváltképp kitűnik a műből: milyen gyönyörű megfogalmazás! Nem véletlenül tetszett meg Mozartnak is a költő géniusz verse: 1785 júniusában kezdett el dolgozni a dalon, melynek versszakai változó hangulatú zenét és narratív értékű kíséretet kaptak. Méltán számít e dal a romantikus dalirodalom előképének. A mű zongora előjátékkal kezdődik és utójátékkal fejeződik be. A zongorakíséret az énekszólammal többször együtt halad.

Akit érdekel Mozart zenével átszőtt ibolyája, az meghallgathatja itt:

https://www.youtube.com/watch?v=h0UgDx3YqwI 

De nem kell külföldre utazni, ha a művészet és az ibolya házasítását akarjuk vizsgálni:

  • Csanádi Imre is írt róla verset: „Erdőn, tar erdőn, ibolya nyílik kékellőn. / Hegy, völgy, domboldal, éled édes illattal.”
  • Weöres Sándor – valószínűleg mindenki által ismert – ritmusában is megtalálhatjuk: „Mély erdőn Ibolya-virág, / Elrejt jól A boróka-ág.”
  • Sőt, még népdalunk is szól róla: „Kék ibolya búra hajtja a fejét, / mert a harmat nem öntözi a tövét.”

De ha már a művészeket is alkotásra késztette e bájos növény, hát mi, kis kertészek se maradjunk érintetlenül e téma kapcsán, s ne hagyjuk kertünket ibolya nélkül! Szórjuk el magvait, ahogyan Goethe is tette! A magokat akár a kertbe, akár cserépbe elültethetjük. Ha nyáron ejtjük a földbe, akkor következő tavaszra már virágzó növénnyel lep meg minket a természet. A virág indáit nyáron vágjuk le, és kaviccsal kevert virágföldbe ültessük (így nem kell tovább bajlódnunk a magokkal).

Az ibolya nagyon ellenálló növény. Jól tűri a hideget, de azért takarjuk le, ha nagyon erős fagyok jönnek. A nedves, humuszos talajt szereti és a hűvösebb helyet, a félárnyékot. Ha a lakásban akarjuk tartani (cserépben), akkor figyeljünk arra, hogy 12 foknál ne legyen magasabb a hőmérséklet. Rendszeresen locsolni kell, nem száradhat ki a földje! Nappalos növény, ezért a virágzása a fényviszonyoktól függ. Ha elnyílnak a virágok, akkor ültessük ki a kertbe a zöld tövet. Ha kiültetés előtt szétszedjük a töveket, akkor a következő virágzás sokkal dúsabb, erőteljesebb lesz.

E virág hazánkban március-áprilisban, ritkán májusban virít. Találkozhatunk vele középhegységeink lomberdeiben, cserjés erdőszélein is. Az ibolyák nemzetségébe mintegy ötszázötven faj tartozik. A fajok minden trópusi és szubtrópusi területen megtalálhatóak, valamint az északi és a déli mérsékelt égövben is (Dél-Afrikáig, Új-Zélandig, Tűzföldig). Vannak olyan fajok az Andokban, amelyek 4600 méterig is felkapaszkodnak. Hazánkban 17 faj őshonos.

Az ibolyák határozása nagyon nehéz feladat, mert a fajok nagyon hasonlítanak egymásra. Magyarországon leginkább az illatos és a fehér ibolyával találkozhatunk. Azt viszont meg kell jegyezni, hogy az ibolyának nagyon nagy a színskálája: az illatos ibolyának például a sötétlilától a fehérig létezik változata, a fehér ibolya pedig lilában is tündökölhet. A fehér ibolya megjelenésében hasonlít az illatos ibolyára, leggyakrabban a Mecsekben és a Balaton-felvidéken található meg.

Az ibolya görögül: „ion”. Ez az „Io” névből ered. Az antik mítosz szerint Zeusz - akiről köztudomású, hogy rajongott a női nemért - annyira szeretett egy Io nevű szüzet, hogy (féltve a hölgyet felesége haragjától) üszővé változtatta, s az üsző attól fogva az ibolyamezőn legelészett. (Hozzáteszem: a történet kajánul érdekessé válik, ha olvassuk Homérosz himnuszát, amelyben az áll, hogy Zeusz és Héra nászágya ibolyaszőnyeg volt…) Emiatt lett az ibolya a szerelem és a termékenység jelképe.

Az ibolyát egyébként Napóleon első felesége, Jozefin is nagyon szerette: 1796-ban, amikor összeházasodtak, ibolyából állt az esküvői csokra, és az esküvői ruhájára is ezt a virágot hímezték. (Később emiatt lett a bonapartisták jelvénye ibolyás.)

Érdekességek az ibolyáról:

  • Német nyelvterületeken ibolya-lakodalomnak hívják az ötödik házassági évfordulót.
  • A kínai festészetben a violaszín jelképezi a harmóniát, mivel a vörös (yang) és a kék (yin) keveréke.
  • A hinduizmusban a hatodik, azaz az ajna, vagy lélekcsakra színe a viola.
  • Egy görög monda szerint az ibolya Persephoné, a tavasz istennője léptei nyomán keletkezett. Erről emlékeznek meg minden évben Breatagne-ban, ahol Nagypénteken ibolyát ültetnek a tavaszra várva.
  • Az ókorban csábító bájitalhoz használták az ibolya esszenciáját. Shakespeare Szentivánéji álom című művében is ebből kevertek szerelmi italt.
  • Az ibolyából sajtolt olaj a világ egyik legdrágább illóolaja, így a folytatásban erről szólunk majd, valamint e szép virág gyógyhatásairól, és néhány virágszirmos, finom recept is előkerül.

 

 

Hozzászólások
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."