A Vörösmarty Színház kávézójában tartott tájékoztatót dr. Cser-Palkovics András polgármester, valamint dr. Szikora János igazgató, akinek újabb öt évre bizalmat szavazott a város közgyűlése.

A Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója 1957. március 27-én volt. A Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlése 1961-ben fogadta el azt a határozatot, mely kimondja, hogy ezen a napon tartják a színházi világnapot, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását. 

Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlése – a szakmai bizottság javaslatával egyetértve – március 24-én ellenszavazat és tartózkodás nélküli egyhangú döntéssel dr. Szikora Jánost újabb öt évre megbízta a Vörösmarty Színház irányításával. A színházi világnap előtt tisztelegve, a város töretlen bizalmáról biztosította őt Székesfehérvár polgármestere, míg a színházigazgató jövőbeli terveiről számolt be.  

Dr. Cser-Palkovics András polgármester arról beszélt, hogy a város, valamint a megye és a régió életében is egy meghatározó intézményről van szó, és nem mindegy, hogy ezt ki vezeti, ki viseli érte a vezetői felelősséget. Elmondta, hogy a fenntartó önkormányzat teljes bizalmáról is biztosította dr. Szikora Jánost, amikor elfogadta pályázatát. Ezt jól mutatja, hogy egyhangú döntés születetett pénteken a Közgyűlésben. S ennek országos vonatkozásban is pozitív üzenete van – mondta. Jól mutatja, hogy a politikai kultúra is városunkban az országos átlag fölött van, hiszen e kérdésben egységes közérdek és közakarat alakult ki. Szakmai döntés született, amit alátámasztanak azok a számok, amelyek a színházat jellemezték az elmúlt öt évben.

Ezt követően arról adott tájékoztatást, hogy az önkormányzat, mint a színház fenntartója egy keretrendszert biztosít az intézmény működéséhez. Vagyis jogi és pénzügyi értelemben határozza meg a színház életét, elsősorban az éves költségvetési rendelet elfogadásával, a tartalomba azonban nem szól bele. Korrekt együttműködés jellemezte a város és a színház kapcsolatát az elmúlt öt évben, és erre fognak törekedni a jövőben is – hangsúlyozta. Örülni pedig akkor fognak – mint mondta - hogyha ez a továbbiakban is egy látogatott, s az emberek által szeretett színház lesz. Az intézményt ugyanis az emberek pénzéből tudják fenntartani, mind áttételesen, mind közvetlen értelemben is: adóforintok, valamint jegybevételek formájában. 

Szólt arról is a polgármester, hogy szándékuk nem más, mint amit öt évvel ezelőtt megfogalmaztak, hogy ez a színház az ország egyik legerősebb színházi műhelyévé alakuljon. Véleménye szerint már az, de hátradőlni nem lehet, hiszen még sok munka van, hogy ezt megtartsák, illetve erősítsék. Ehhez nyugodt munkakörülményt kell biztosítani, ami meglátása szerint sikerül. Míg a társulat a szakmai tartalmat képes ehhez hozzátenni, amivel ezek a merész célok elérhetők.
Kiemelte, hogy Székesfehérvár a maga erejével, történelmi múltjával és jövőbeli elképzeléseivel elképzelhetetlen saját színházi társulat nélkül.
A megválasztott igazgató jövőbeli elképzeléseivel kapcsolatban kijelentette, hogy az önkormányzat ezt is elfogadta a pályázatával együtt, és minden segítséget és támogatást biztosítani fog ahhoz, hogy ezeket az elképzeléseket – melyek a következő évek szakmai kihívását jelentik - meg tudja valósítani.    

Dr. Szikora János színházigazgató tájékoztatást adva a színházi világnap évtizedek óta hagyományos üzenetközvetítéséről, amit minden évben egy világhírű színész, vagy rendező ír, és kivétel nélkül a színház társadalmi felelősségvállalására figyelmeztet, intézményük szlogenjéről beszélt, ami nem más, mint Székesfehérvári Vörösmarty Színház - a közösség színháza. Ezzel a szándékkal kezdték meg öt évvel ezelőtt a munkát, s hogy ez sikerült, annak elismerése az, hogy igazgatói pályázatát egyöntetűen támogatta a Szakmai Bizottság, a Humán Közszolgálati Szakbizottság, valamint a Közgyűlés – mondta. Ez a mai magyar kulturális közállapotok ismeretében példaértékű és ritkaságszámba megy. Hangsúlyozta, hogy az a fajta közösség színháza - aminek célja az emberek megszólítása, és számára a szórakoztatáson át művelődési időtöltést kínálni -, vagyis a társadalmi küldetés az első öt évben komolyan megalapozódott, és ennek jegyében szeretnék továbbfolytatni a következő öt évet is.    

Ezen túl arról is beszélt, hogy az önkormányzat és a színház közötti szoros és konstruktív együttműködés is országosan példaértékű, és nagy biztonságot jelent a társulat számára. Reményei szerint ilyen közös együttgondolkodás fogja jellemezni a következő öt évet is.  
A színház műsorpolitikája, műsorrendje, darabválasztásaik, társulati és közönségkapcsolataik révén a háromlábúságról beszélt. Vagyis arról, hogy a színházat az elmúlt öt évben és az elkövetkezendő öt évben is a műfaji sokszínűség, az irodalmi értékre való koncentrálás és a nívós szórakoztatás igénye fogja vezérleni.      

Beszámolt azon három újdonságról, melyek ma még álmok és tervek, de amely koncepciókat a jövőben szeretnének megvalósítani. Ezek egyike egy nemzetközi fesztivál létrehozása, nevezetesen a Molnár Ferenc Nemzetközi Fesztivál megszervezése itt, Székesfehérváron.
A másik szintén hagyományteremtő szándékkal indulna, szeretnék azt a Művészeti Egyetemek Találkozóját Székesfehérváron megszervezni, amelyet évtizedekkel ezelőtt Szentendrén rendeztek meg, de a rendszerváltást követően már nem volt gazdája. Úgy fogalmazott, hogy ez keretet adhat egyéb művészeti programoknak is,  aminek az arculatának a kidolgozásához tulajdonképpen most kezdenek hozzá. Majd beszélt arról a többéves városi hagyományról, melynek révén a színháznak sikerült a fehérvári középiskolásokat megszólítani, és ami alapján egy-egy nagyszabású produkció is születik évről évre. A János vitéz, valamint a Csongor és Tünde vonulat folytatásaként szerda este a Lúdas Matyit mutatja be 350 diák.
Végezetül, mint „mostohagyermekükről” a Pelikán teremről beszélt, mely a magyar nyelvű színjátszás egyik bölcsője. Ott ugyanis ugyanazon falak állnak, mint annak idején Petőfi Sándor és Déryné korában. Ezt az örökséget szeretnék továbbvinni, és egy új szellemi arculattal rendelkező játékteret létrehozni, ami a fiatalok színháza lenne. Ott a középiskolai tananyagokhoz kapcsolódó előadásokon túl olyan darabok is bemutatásra kerülnének, amelyek a fiatalok életével kapcsolatos konfliktusokat ábrázolják, illetve teret adna a diákok körében található öntevékeny csoportoknak, kísérletező műhelyeknek. Ez jellemezné a Pelikán arculatát – hangsúlyozta. 

Beszélt arról is, hogy a színház kávézója most már Vörösmarty Szalon néven, színház a színházban felfogásban is működik egy ideje, teret adva író-olvasó találkozóknak, versmondásoknak, gyerekeknek szóló vasárnapi előadásoknak, vagy vidám kabaréknak.
Elmondta, hogy a fenti újításokon túl az elmúlt évek kezdeményezéseit is természetesen folytatják majd.  Végül azzal zárta gondolatait, hogy kiemelte: a színház sikere mögött kollégái lelkes munkája áll, akik nélkül a pályázatát nem tudta volna megírni, és nélkülük ezt a színházat sem szeretné tovább vezetni.     

Az igazgatói pályázat az alábbi linken:
http://www.vorosmartyszinhaz.hu/download/content/microsoft-word-dr-szikora-janos-igazgatoi-palyazat.pdf