Kuratóriumi ülést tartott múlt héten a Nemzeti Emlékhely Közalapítvány. A megbeszélésen jelen volt Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnöke, aki az ülést követő sajtótájékoztatón kijelentette: csak akkor vállalja tovább a Kuratórium elnökségi tisztségét, ha a szakma támogatását megkapják Szabó Zoltán tervére. Pozíciója kicsit inogni látszik….

Németh László, Fejér megye egyik legjobb építésze ugyanis elmondta: a Központi Tervtanács ülésén a megvalósításra szánt terv – finoman szólva - nem aratott sikert: nagyon sokan nem értettek egyet vele, s még most is rengeteg kérdőjel villog nemcsak a leendő látványt illetően, hanem a kivitelezés mibenléte körül is.

A Székesfehérvár jövőjéért aggódó építész egyáltalán nem érti, hogy miért ennyire sürgős a megvalósítás, s miért nem kapott más tervező lehetőséget arra, hogy elképzeléseit bemutathassa. Szerinte egyfajta „Kárpát-medencei" pályázatot kellene kiírni, mert a Nemzeti Emlékhely nemcsak Székesfehérvár ügye. Ráadásul nem kizárólag Szabó Zoltáné, akiről azt mondják, hogy a Romkert-kutatás legnagyobb tudora.

Nos, lehet, hogy a kutatásai nagyon figyelemreméltóak, de a terve egyáltalán nem. Ő ugyanis egy épületszerkezeti metszetet akar felépíteni, méghozzá archaizálva. De hogyan is lehet archaizálni azt, amelynek vasbeton a tartószerkezete? Nem lesz hiteles! Csak olyat szabad hozzátenni a Romkerthez, amely igazolja az egykori műemléket, illetve megfelelően kiegészíti azt. Ez a terv viszont egyáltalán nem ezen az elveken alapul, emlékművet akar létrehozni a műemlék védelme helyett.

Fotó: Temesvári Márta

 A Fehérvári Polgári Védegylet nevében Németh László nemrég szervezett is egy fórumot, amelyre meghívta a város építészeit, az alpolgármestereket és természetesen Szabó Zoltánt is, hogy osszák meg egymással elképzeléseiket. Ez a találkozó azonban nagyon udvariasra sikeredett: amint felhangzott pár kritikus hang, máris lehurrogták a hangadót „egyesek". Többen javasolták, hogy írjanak ki egy tervpályázatot, de erre az volt a válasz, hogy nem lehet, mert az a két és fél milliárd forint, ami a Királyi Sétára fordítandó, el fog úszni.

„De itt most a városunk legfontosabb teréről van szó!" – mondja Németh László – „Ha vasbeton födémet húznak a Romkert fölé, nem érvényesülnek az egykori romok. Elveszne a látvány! Ezen kívül nem kaptunk választ arra sem, hogy hogyan oldják majd meg a terület őrzését? Mert mégse illik, hogy István király sírjánál gördeszkások randalírozzanak. Félő, hogy az emlékhelyet csak a belépő díjat kifizető emberek látják majd, mert csak úgy tudom elképzeli az őrzést, ha lezárják a mostani gyalogút két oldalát, s egy kikötést készítenek a Várkörútra a járókelőknek. A koncepció tehát nincsen letisztázva."

Az meg már egy külön kérdés, hogy hogyan áll majd meg a vasbeton födém, mert a „Hogyan lesz alátámasztva a romoknál?"-felvetésre se jött egyértelmű magyarázat. Az építész fél, hogy a robosztus, 40 méter magas építmény hatalmas felkiáltójelként áll majd a belvárosban, hiszen a városunk miliőjéhez egyáltalán nem illik. Egy olyan megoldás kell tehát, amely mellé odaáll a teljes szakma.

S, hogy mi lehetne az emlékhely elkészülési határideje? Németh László úgy véli, erre a legalkalmasabb időpont az lehet, amikor a határok eltöröltetnek, s a Kárpát-medencei magyarság újra egyesül. (Talán 2010-2020 között) István király sírjáról is szó van, ez többet érdemel annál, minthogy elkapkodjuk a döntést.

„Nemrég Krakkóban jártam." – fejezte be gondolatmenetét Németh László – „A Székesegyházban megnéztem a királyok sírhelyeit, s megdöbbentem azon, hogy mennyivel kulturáltabban és hozzáértőbben kezelik ezen emlékeiket a lengyelek. Mi meg azt sem tudjuk, hogy a királyi csontok között melyik kihez tartozik. Példát kéne vennünk a lengyelektől, s végre a szakmaiságot helyezni előtérbe, hogy végre helyükre kerüljenek a dolgok."