A nyugdíjkorhoz közeledő, de főleg abba belépő emberek egy része nehezen éli meg azt, hogy hirtelen időmilliomossá válik, többen közülük úgy gondolják a társadalom koloncává, feleslegessé válnak, akiknek nincs más választásuk, mint ebbe beletörődni. Otthon ülnek, búslakodnak, jobb pillanataikban tesznek-vesznek kicsit a kertben, vagy unokáikkal játszanak.

Akadnak éppen ellenkező gondolkodásúak is, akik egyfajta második gyermekkornak, vakációnak fogják fel az öregedést, fittyet hánynak mindenre és mindenkire, sokat utaznak, fiatalosan öltözködnek és viselkednek, élvezik napjaik minden percét.

A 60. életévük felett járók között azonban találhatunk olyanokat is, akik számára éppen nagymama vagy nagypapa korukban jön meg az ihlet, ekkor teljesedik ki rejtett, még saját maguk számára is meglepő művészi tehetségük. Ők azok, akik talán az említett két kategóriába tartozókhoz képest kevesebben vannak, viszont vitán felül ők a legérdekesebbek. Talán ezért is vagyok szerencsés, hogy két, remek alkotói tehetséggel megáldott nyugdíjast ismerek, akiknek most le is írom a történetét.

Kroll Imréné Csajági Mária a Fejér Megyei Munkaügyi Központ egyik vezető beosztását cserélte a pihentető nyugdíjas létre, immár öt esztendővel ezelőtt. Életvidám, rendkívül gyermekszerető hölgy, akiből a legkisebb unokái hozták ki a szunnyadó művészt. Először az írót, majd az ecsettel remekül bánó festőt. Első mesekönyvét még polgári nevén írta, majd a másodikat már Mary T. Csajághy művésznéven. Persze ez nem ment egyszerűen és könnyen, mert egy dolog kitalálni és papírra vetni történeteket, verseket vagy mondókákat, azokat ki is kell adni, hogy ne maradjanak szűk családi körben. Marikának először saját költségén kellett kivitelezni a legifjabb korosztálynak szánt, verseket és mondókákat tartalmazó művét, majd a második könyv kapcsán sikerült felhívni magára egy kisebb kiadó figyelmét, amely felvállalta alkotásai gondozását. Ettől kezdve indult be igazán a szekere, 2014-ben egy, 2015-ben két újabb könyve látta meg a napvilágot, ráadásul a verses-mondókás világból átrándult a felnőtteknek szóló, komoly témák világába egy személyes, családi ihletésű kispróza erejéig.

Nem szokványos, hogy valakinél nagymama korában domborodik ki az alkotói véna. Marika tudat alatt már korábban is hangolódott a művészi pálya felé, leginkább a nagyszüleitől gyermekként hallott mesék, történetek voltak meghatározóak számára.

- Konkrétan írással öt éve foglalkozom, addig csak a fejemben fogalmazódtak meg a gondolatok, úgy látszik most jött el az ideje, hogy papírra is kerüljenek, így nagymama koromban. Gyerekként nagyon sok érdekes történetet meséltek a nagyszüleim, amelyek mély hatást gyakoroltak rám felnőtté válásom során is. Mindig szerettem a könyveket, gyakran azonosultam a szereplőkkel és a történésekkel. Aztán mikor az első unokám megszületett, én lettem az esti mesélő, kitalált, izgalmas történetek követték egymást nap-mint nap, amelyeket szerfelett kedvelt a kicsi gyermek. Természetesen az első írásaim mesék lettek, majd miután négy éve Panna, 2 esztendővel ezelőtt pedig Léna unokám is megszületett, mondókák, versikék következtek. – vallott tevékenységéről az alkotó.

Mary T. Csajághy igen aktív időszakát éli. Nem ragadt le az írásnál, korábbi verseinek, mondókáinak egy részét Hujber Ferenc zeneszerző és Bíró Krisztina énekesnő jóvoltából zeneileg "átgondolták", így új köntösbe bújtatva egyre népszerűbb dalok születtek belőlük, miközben egy gyermekdarabhoz forgatókönyvet is írt. 2016 első heteiben jött a művészi vonal újabb szála, a rajzolás, majd a festészet. Mária beiratkozott egy jobb agyféltekés rajztanfolyamra, amely kihozta belőle azt, amit nem is sejtett: az írás mellett a képzőművészethez is van vénája. Hétről hétre fejlődött, s nyárra eljutott arra a szintre, hogy a rajzokat felváltották a festmények. Elsősorban a természet szépségeit jelenítette meg ecsetével a vásznon, egyre többet és egyre szebben dolgozott, így 2016 végére megérett arra, hogy Velencén - egy másik nyugdíjas alkotóval közösen – már kiállításon mutathatta meg képeit a nagyközönségnek, közte a város polgármesterének, Koszti Andrásnak, akinek a fotón látható, Velence Korzót ábrázoló festményt ajándékozta Marika a megnyitót követően.

Marika beszélgetésünk végén bemutatta alkotói birodalmát, takaros házukat a gyönyörű zöldövezettel és családjával együtt. Természetesen verseinek, mondókáinak, történeteinek fő ihletői, a kis Panna és Léna is a nagymama társaságában voltak. Mesebeli történet, mesebeli környezetben, mesebeli reményekkel.

Itt érdemes átkanyarodni a már említett másik nyugdíjas alkotóra, Káldy Imrére, aki ugyancsak aktív éveit maga mögött hagyva döntött úgy, hogy megvalósítja amit régóta szeretett volna: festményeken jeleníti meg kedvenc témáit, gondolatait. Előképzettsége neki sincs, a képek azonban jól tükrözik tehetségét. Mivel egyáltalán nem az a tipikus, otthonülő nyugdíjas, jönni-menni, sétálni pedig egész nap nem lehet, hol a Budai úti panelépület 10. emeleti lakásában, hol pedig annak egyik tárolóhelyiségében fest mindenféle stílusú és karakterű képeket. Nem is keveset, lassan elhelyezni sem tudja őket hely híján, de az alkotókedv nem csökken. Mary T. Csajághy-val a véletlen és egy közös ismerős hozta őket össze, így kerülhetett sor a már említett, tavaly decemberi közös kiállításra. Ennek folytatása lesz az az ingyenesen látogatható tárlat, amelynek megnyitójára 2017. július 13-án 17.00 órakor kerül sor A Szabadművelődés Háza aulájában.

Ezen a kiállításon több stílusban közel 40 impozáns festményt tekinthetnek majd meg az érdeklődők. Marika és Imre remek példája annak, hogy van élet, sőt, igencsak tartalmas és aktív élet a nyugdíjon túl. Kedves Erzsi és Kati nénik, Laci és Jóska bácsik, minden időskorú hölgy és úr! Ne féljenek 65-öt elhagyva sem belevágni vágyaik megvalósításába, régóta titkon dédelgetett alkotókedvük kibontakoztatásába. Ha másnak ez nagy örömet okoz és új impulzusokat ad, Önöknek is fog. Sok szerencsét, jó egészséget hozzá!