A második világháborúban Gyergyószentmiklós határában elesett 159 székesfehérvári katonára emlékeztek kedden délután a fehérvári Gyergyó emlékparkban. A tiszteletadáson Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium miniszterhelyettese beszédében többek között arról szólt, hogy emlékeznünk kell a nemzet megmaradása érdekében

73 éve nyugszik az erdélyi Gyergyószentmiklós melletti Gac-hegy oldalában a Magyar Királyi 3. Szent István Honvéd Gyalogezred tábori pótezredének 159 katonája, akik 1944. szeptember 7-én hajnalban vesztették életüket egy szovjet előörs betörése nyomán. A világháborús tragédiát követően a gyergyói emberek eltemették a hősi halottakat, majd a tiltás ellenére gondoskodtak a katonahősök – ahogy ők mondják, a székesfehérvári kadétok – nyughelyeiről, és emlékezetük őrzéséről, ápolásáról.

Az esemény alkalmából minden esztendőben megemlékezést rendeznek Gyergyóban, az egykori harcároknál található tömegsír fölé emelt emlékhelyen, illetve Székesfehérváron 2014-ben, a Királysor és a Géza utca találkozásánál avatták fel a Gyergyó-emlékparkot, ahol szintén tradícióvá vált az évenkénti tiszteletadás.

A 159 katona története – mint csepp a tengerben – szimbolizálja a történelem viharában elesett egykori katonáink sorsát és azt is, hogy nem feledünk. – hangzott el a mai megemlékezésen, ahol a Himnusz közös eléneklését követően Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium miniszterhelyettese, Székesfehérvár országgyűlési képviselője mondott beszédet. Felidézte a pótezred egyik zászlóaljának parancsnoka, a székesfehérvári származárú Sebő Ödön szavait, aki „A halálra ítélt zászlóalj” címmel írt könyvet. Beszélt az elszenvedett veszteségekről és a szörnyű körülményekről, melyekkel a katonáknak szembe kellett nézniük a hóval borított hegyek között.
Vargha Tamás úgy fogalmazott: „Fáradságot, szükséget, áldozatot vállalva – 159-en az életüket is áldozva – védték a hazát. Ma itt az emlékhelyükön az ő sorsukat idézzük, és emlékezünk, mert emlékeznünk kell a nemzeti megmaradás érdekében is. Az is méltó, hogy életáldozatukra emlékezzünk, majd tiszteletükre az utódokat is megtanítsuk. Mert a holtak néha nagyobb erővel vigyáznak egy városra, és tesznek bizonyságot igaza és joga mellett, mint a feledékeny élők.”

„A Kárpát-medence ősidőktől fogva a földi mennyországot jelentette sok-sok nép számára… Bármerre is megyünk, mindenütt hősi halottak földi maradványai mellett vezet el az utunk. Emlékművek, temetők állnak ott, ahol a csatákban elesettek megérték könyörtelen végzetüket. Ezek egyike az a földhát, ahonnan jöttünk és fájó lélekkel emlékezünk.” – hangzott el Gyergyószentmiklós polgármestere beszédében. 
Nagy Zoltán a városaink közötti erős kötődésről is szólt: „Azzal, hogy közösen emlékezünk, gyergyószentmiklósiak Székesfehérváron és székesfehérváriak Gyergyószentmiklóson, olyan erőt, olyan köteléket éltetünk, mely meghatározó szereppel bírhat, és kell, hogy bírjon a jövőnkre nézve… Tudatosítanunk kell magunkban, hogy ha 700 kilométer távolságban két helyen évről-évre odafigyelnek egyazon esemény emlékezetére, akkor ott nem csak emlékezésről, nem a múltba merengésről van szó, hanem igenis történik valami a mában, ami majd a holnapot is formálja.”

A beszédeket követően koszorúzással folytatódott a tiszteletadás a park emlékkövénél. Elhelyezte az emlékezés virágait Brájer Éva alpolgármester, Székesfehérvár több önkormányzati képviselője, illetve jelen voltak a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete, a közhivatalok, a rendvédelmi szervek, a honvéd nyugállományú és civil szervezetek, valamint az oktatási intézmények vezetői, képviselői is.

A programon a Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar és a Vox Mirabilis Kamarakórus működött közre.