Nemrégiben beszámoltunk egy 50 éves velencei osztálytalálkozóról, most pedig egy egészen ritkaságszámba menő, 66 évvel ezelőtt, 1951-ben végzett tóparti osztály egykori tanulóinak randevújáról adhatunk hírt.

A ma már bizony a 80-as korosztályba tartozó diákok egyike, Éder János elmondta; nagy örömükre szolgált, hogy majdnem tucatnyian el tudtak jönni felidézni a régi emlékeket. A jól sikerült összejövetelen azt is elhatározták, hogy megcélozzák a 70-es évfordulót, azaz 4 év múlva újra találkoznak majd.

- 66 esztendővel ezelőtt hagytuk el az iskola padjait, s nagyon örültünk annak, hogy megérhettük ezt a szép évfordulót. Tulajdonképpen ez volt a 80 évesek osztálytalálkozója. Tizenegyen voltunk jelen a Pákozdhoz tartozó Szúnyog-sziget éttermében, ahonnan elmentünk a régi helyekre, emlékezve az együtt eltöltött évekre. A településünk utcáin végig haladva emlékeztünk vissza, miközben megcsodáltuk a változásokat. Sokunkban feltolultak a háborús évek és utána következő nehéz időszakok emlékei, amelyeket soha nem feledve újra felidéztünk konkrét szomorú, de szívmelengető történeteket. Ezek közül egyet a kedves olvasóval is megosztanék: egyik társunk a háború alatt édesanyával és testvérével szó szerint az utcára került, mert az otthonukat lerombolták. Ezt látta egy másik társunk édesanyja, aki behívta, s több hónapra befogadta őket saját házukba. - mondta Éder János, aki hozzátette; sok-sok hasonló esetet lehetne sorolni és jó példaként felhozni az akkori nehéz évekből, mert abban az időben valóban emberséges és segítőkész volt szinte mindenki.

- Szeretnénk, ha még több hasonló visszaemlékező beszámolóról tájékoztathatnánk a velencei lakosságot. Ennek érdekében - egymás jövőbeli terveit részben megismerve - egyértelműen megcéloztuk a 70 éves évfordulót! Aki most együtt voltunk: Ascher Márta, Cifra Eszter, Csajági György, Éder János, Horváth Károly, Kollár Ilona, Stella Mária, Szücs Edit, Tóth László és Úrfi Magdolna. Akik nem tudtak jelen lenni: Horváth István (Bécsben él), Radó Miklós, Südi Mária (USA) és Tóth Éva. Mindannyian reménykedünk, hogy még több találkozót is tarthatunk a jövőben, így a kölcsönös tisztelet mellett ápolhatjuk az általunk megkezdett hagyományokat. - zárta összefoglalóját Éder János