A labdarúgó NB I (OTP Bank Liga) 18. fordulójában az őszi elsőség volt a tét a 2. helyezett Ferencváros és a listavezető Videoton összecsapásán. Bár papíron már véget ért a félszezon (a Vidi vezetésével), nem mindegy, hogy valójában melyik egylet mehet majdnem 2 és fél hónap pihenőre az élen telelve.

A fehérvári gárda számára egy döntetlen is elég lett volna ehhez, a Fradinak viszont csak a győzelem jelenthetett igazi esélyt. Ez utóbbi következett be, 3-1-re nyert az FTC, mivel végig jól koncentrált és nagyon akarta a sikert, miközben a listavezető csak a második félidőben pörgött úgy, ahogy az végig elvárható lett volna egy ilyen derbin. Megőrizte elsőségét a Nikolics-csapat, de már csak egyetlen gól a különbség a két alakulat között...

Az első félidőben a Ferencváros próbálkozott többet, a hajárig nem volt igazán nagy ziccere egyik csapatnak sem, ám aztán egy Stopira által rosszul, középre kifejelt labdát Spirovski vágott a jobb alsóba 18-ról, aztán mire ébredhetett volna a Vidi, egy Lazovics szabadrúgást kifejelve, majd abból megindulva Paintsil egyedül megoldotta a kontrát három fehérvári védő között, Fiolát beforgatva. A Vidi láthatóan fásultabban, fáradtabban focizott, a hátralévő pár percben már nem is tudott felpörögni a piros-kék gárda.

A második játékrészben a Vidi lépett fel támadólag az elején, ezt egy jócskán fölé szálló Scsepovics lövés, majd egy hatalmas Pátkai ziccer formájában nyomatékosította is, de eredmény nélkül. Mindazonáltal itt 2 perc alatt többet tett a gólszerzését a fehérvári egylet, mint a korábbi 50 minutumban összesen... Sokat nem várt Nikolics mester, az 51. percben a gyengén teljesítő Géresi helyére behozta a gyors és gólerős Henty-t, akitől várhatott némi izgalmat és gólveszélyt a Vidi-tábor. Hogy mennyire más Vidi jött ki a folytatásra, arról Dibusz sárga lapja is tanúskodott, hiszen az 54. percben már időhúzásért kapott figyelmeztetést a zöld-fehérek kapusa. Henty után nem sokkal Suljic is beállt a harmatos produkciót nyújtó Fiola helyére, egy védő helyett egy támadó, bátor húzás. Meg kell jegyezni, hogy a Vidi hátsó alakzatának gyenge pontja Fiola mellett újra Fejes volt, aki többször is rosszul ért labdához, rossz ütemben avatkozott közbe, sokadszor bizonyította, hogy nem rossz védő, de csak kiegészítő játékos lehet, semmi más.

A játék közben leült, a Vidi lendülete megtört, a Fradi is visszaérkezett a meccsbe, igaz, neki nem kellett 2-0-ás vezetése okán olyan nagyon igyekeznie. Aztán jött a 75. perc, amikor egy szép bal oldali kombináció végén Stopira beívelését Lazovics a rosszul kimozduló Dibuszt megelőzve a bal sarokba fejelt, 2-1! Izgalmas lesz a vége? Igen, mert alig 2 minutummal később egy Lazovics szöglet után Henty fejelt nagy helyzetben fölé, úgy, hogy a mögötte érkező Juhász még jobb pozícióban volt, meg is kapta a magáét tőle a nigériai, amiért elvette előle a lehetőséget...

A 82. percben egy újabb Lazovics szöglet után Pátkai fejelt mellé. Aztán Fejes bebizonyította, hogy miért írtam néhány sorral feljebb azt, amit: egy ártalmatlan szituációban rosszul passzolta visszafelé a labdát, Paintsul lecsapott rá, Kovácsik hárított, de a kipattanót Moutari az üres kapuba emelte. 3-1! Eldőlt, de hogyan!? Így... (A felső képen Fejes fogja is a fejét ordas bakija után...) Mert, bár volt még egy-két lehetőség mindkét oldalon még (Henty kapufát is lőtt, - a képen...), Fejes tett arról, hogy ne kelljen az ellenfélnek izgulnia a végén.

Ezzel a Fradi győzelemmel a lehető legszorosabban alakul a két éllovas versenyfutása, a Videoton vezet, de már csak egyetlen góllal áll az élen, s ha az évzárón nem nyer a megtáltosodott Haladás vendégeként, s a Fradi nem botlik a mélyrepülésben lévő Vasas ideiglenes otthonában, biztos, hogy nem marad ott a téli pihenőre. Marko Nikolicsnak lesz dolga a folytatásban, legfőképpen azzal kell valamiképpen kezdenie valamit, hogy játékosai minden meccsen egyformán tegyék oda magukat, mert félgőzzel nem lehet még a gyengébb csapatok ellen sem sikert elérni, a Fradi ellen pedig egyszerűen érthetetlen az ilyen hozzáállás. Amikor végig koncentrál, azt nyújtja a Vidi, amit tud, nincs ellenfele országhatárokon belül, ha pedig a lazaság, a sokszor tapasztalt tűz nélküli focizgatás jellemzi, pazarolja a pontokat. Kell persze az izgalom, nyilván, de ez azért mégiscsak túlzás. A süket magyarázkodás sem kell, hogy márpedig a csapat nagyon akart, küzdött, csak éppen ezt senki sem látta így a szakmai stábon és a vezetőkén kívül... Az pedig nagyon igaz, hogy aki nem tesz meg mindent, minden körülények között a sikerért, az nem is érdemli!