Vannak, akik számára egy verseny nem arról szól, hogy dobogós helyezést érjenek el. Sokkal többet jelen nekik maga az élmény, a különleges miliő, ami egy olyan rendezvényt jellemez, amilyen például az Ultrabalaton…

A múltkor már érintettem e rovatban az Ultrabalatont bemutatva egy sportolót, Soós Pétert. Most pedig két olyan ember következik, aki soha nem sportolt versenyszerűen, ám mégis volt bennük elég erő, kitartás és akarat, hogy elinduljanak a versenyen – s véghez is vigyék, amit elterveztek.

Dr. Selyem Bernadett egy kilenc fős csapatban futott. A társaság 22 óra 25 perc alatt ért körbe a tavon, s átlagos tempójuk 6:00 volt. A 9 fős csapatok közül harmincharmadikként értek a célba, de nem is azért vállalkoztak erre a feladatra, hogy dobogóra álljanak. Sokkal jobban vonzotta őket a közös élmény, és az UB miliője, ami semmihez sem fogható.

Dr. Selyem Bernadett egy kilenc fős csapatban futott

„A Balaton csodás, szuper kerékpáros út vezet körbe, amit nagyon jó futva bejárni.” – mondta Bernadett, aki elárulta, hogy igen nagy logisztika szükséges egy ilyen versenyhez, hiszen a váltópontokon mindig időben ott kell lenni, és az elfáradt társat vissza is kell vinni a kiindulási ponthoz. Ezért elengedhetetlen a folyamatos egyeztetés a verseny alatt is.

A futási sorrend előre ki volt alakítva náluk, és kikalkulálták, hogy mindenki tudjon tervezni az erejével és az idővel. A fehérvári hölgy beugróként került a csapatba, mert a társaság egyik tagja lesérült, és gyorsan kellett valakit keríteni, aki bevállalta a kicsit több, mint 20 km-t két részletben.

S mivel neki nem volt ismeretlen érzés a futás – többek között azért sem, mert januárban kezdett el felkészülni a félmaratonra -, így örömmel vállalta el, mert előre is boldoggá tette, hogy részese lehet ennek az eseménynek. Mint elárulta: eredetileg a munkahelye is be akart egy csapatot nevezni az UB-ra, de hamar elfogytak a helyek, így ez a vágy idén nem valósulhatott meg.

Bettinek nagy álma volt az UB

Beszélgetésünk során elmondta, hogy a futás mellett szeret kerékpározni is: kedvenc helye a Velencei-tó környéke, de például áprilisban a Fertő-tavat is körbetekerte 6 óra alatt (ami 118 km-t foglalt magába).

„Ez a verseny számomra nem csak a versenyről szólt.” – vallotta be – „A résztvevők, a szervezők mind ötösre vizsgáztak a fő emberi értékekből. Úgymint: tolerancia, alázat, egyenlőség, segítőkészség, emberbarátiság, akaraterő, elszántság, kitartás. Ezekben a nehéz pillanatokban nagyon jól esett egy hajrá a mellettem elhaladótól, aki nem azt élte meg, hogy lehagyott, hanem támogatni akart, hogy legyen még erőm tovább futni. És végig ez volt a tapasztalatom, a másik biztatása, segítése. Jól esett a biciklis kísérők segítsége is, egy korty hideg víz, egy jó zene, vagy csupán annyi, hogy az éjszakai futás alkalmával mellettem volt valaki, akire számíthattam. És az csak hab volt a tortán, hogy a célban a családom elismerő ölelése várt.”

A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:

http://fmc.hu/2018/05/26/ultrabalaton-nem-mindig-a-gyozelem-szamit/