Negyedik, egyben záró állomásához érkezett az a szabadtéri tablókiállítás, amely az első világháborúban harcolt székesfehérvári katonahősöknek állít emléket. A Városház téren nyitották meg a Városi Levéltár és Kutatóintézet és Székesfehérvár Önkormányzata által szervezett tárlatot, amelyet július közepétől augusztus végéig a Zichy ligetben is megtekinthetnek az érdeklődők.

A Városi Levéltár és Kutatóintézet első világháborús tablókiállítását 2015-ben indították útjára, hogy tisztelegjenek az első világháborúban harcolt székesfehérvári katonák, ezredek emléke előtt. Minden tárlat az aktuálisan száz évvel korábbi eseményekre koncentrált, azokról emlékezett meg. Így szó volt a háború kitöréséről, az 1915-ös gorlicei áttörésről, Olaszország hadba lépéséről és Szerbia meghódításáról. A 2016-os kiállítás alkalmával a Bruszilov-offenzíva, valamint a császári és királyi 69. gyalogezred zwyzyni (zvizini) harcai kerültek a középpontba. 2017-ben a román harctér, valamint az Osztrák–Magyar Monarchia délnyugati, olasz frontjának eseményeiről és a magyar királyi 17. honvéd gyalogezred Isonzó-menti küzdelmeiről lehetett olvasni a tablókon.

A sorozat negyedik, egyben záró kiállítása a román harctér, a keleti (galíciai) hadszíntér, valamint a II. piavei csata küzdelmeit, főbb eseményeit idézi meg, bemutatja a Kerenszkij-offenzíva okait és eredményeit, megemlékezik Bukovina visszafoglalásáról és az orosz–román támadó hadműveletekről is említést tesz. A Breszt–Litovszkban és a Bukarestben megkötött békeszerződések összefoglalóját is láthatjuk a tablókon.

A megnyitón Róth Péter, Székesfehérvár alpolgármestere köszöntőjében arról szólt, hogy száz évvel ezelőtt, 1918 nyarán a végéhez közeledett az emberiség történetének legvéresebb drámája, annak  első felvonása, a háború lezárása azonban Magyarország számára tragédiát jelentett. Úgy fogalmazott: „1918 őszén véget ér az első világháború. Való igaz, a nálunk szerencsésebb történelemmel rendelkező népek esetében az első felvonás függönye valóban legördül. A mi történelmünkben azonban drámai mélypont következik! Esküszegők, hazaárulók, köztörvényes bűnözők és elmekórtani szinten idealisták országvesztő uralkodása következik, amit forradalomnak becéznek, hogy megágyazzanak a különféle színekkel címkézett terror előtt. Nem a mi dolgunk az ítélkezés! Az viszont a mi dolgunk, hogy megismertessük a történelmet, a mi történelmünket, hogy tudjunk emlékezni fehérvári katonáinkra, és át tudjuk adni az emlékezés kultúráját azért, hogy soha többé ne kezdjük el újra a huszadik századot.”
Az alpolgármester egyúttal arra kérte a Levéltárat, hogy készítsék elő a kevésbé dicsőséges, 1919-es esztendő kiállítását is, amely a sorozat valódi lezárását fogja jelenteni.

A kiállítást és annak előzményeit, történetét Horváth Péter kurátor mutatta be a megnyitón. Elhangzott: Székesfehérvár és a Levéltár számára főként azért értékes a kiállítás, mert ténylegesen a fehérvári ezredekről szól, és a rájuk való emlékezés adóssága volt a városnak. A négy kiállítás közel 100 tablót mutatott be, emellett minden tárlat után egy összefoglaló, tartalmában bővített kiadvány is megjelent, illetve megjelenik a közeljövőben. Külön öröm, hogy az általános és középiskolásokat is sikerült bevonni a programba tanórák és vetélkedők szervezésével.

A megnyitó műsorban úgynevezett dekorálást – mai szóhasználattal élve kitüntetés-átadást – láthatott a közönség. Hagyományőrzők mutatták be, ahogy József főherceg a harcokból hazatérő katonákat tüntetett ki. A megnyitón közreműködött a Fehérvári Huszárok Egyesülete, a Magyar Királyi „Szent István” 3. Honvéd Gyalogezred Hagyományőrző Egyesület, a Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar és a Pápai Huszár Egyesület.

A tablókiállítás néhány hétig marad a Városház téren, majd július 17-e és augusztus 31-e között új helyszínen, a Zichy ligetben tekinthető majd meg.