Nem szeretek futni. Inkább lóbálom a vasakat, bokszolom a zsákot, rúgom az ellenfelet, vagy épp gurulok és fojtok a földharcban. Mindent, csak futni ne kelljen. Persze, vannak, akik heti (vagy napi) rendszerességgel róják a köröket (esetleg dombra fel, csúcsról le), de én nem tartozom közéjük. Miközben tudom, hogy e mozgásforma kikapcsolja és megnyugtatja az embert, s jótékony hatással van a szervezetünkre, egészségünkre. (Ahogy a többi sport is.) Ezért is kérdeztem körbe ismerőseim között: Ki miért szeret futni?

Ha futás, akkor Forrest Gump. Alapmű (méltán kapott 1995-ben Oscar-díjat, s számtalan egyéb elismerést, melyeket felsorolni igencsak hosszadalmas lenne), ahogy a film híres futójelenete is bevésődött szerintem mindenki agyába (akárcsak a szállóigévé vált „Fuss Forrest! Fuss!” is):

https://www.youtube.com/watch?v=QgnJ8GpsBG8

Aki látta a filmet, tudja, hogy a Tom Hanks által megformázott karakter miért kezdett el futni (s miért hagyta abba). De, hogy mások miért vállalják az önkéntes lihegést hidegben, melegben, esőben, hóesésben? (Mert igen, van olyan is, akit a téli hónapok sem tudnak a lakásban tartani.) Erről kérdeztem meg néhány ismerősömet: hivatásos katonát, élsportolót, többgyermekes anyukát, tinédzsert, családapát…

Első alanyom a Székesfehérváron élő Endrész Gábor:
– Ez egy érdekes kérdéskör, hiszen tudod, hogy katona vagyok – kezdte Gábor. – Nálunk alapvető az éves fizikai felmérés, melynek egyik követelménye a 3200 méteres síkfutás teljesítése adott szintidőre. Igazából soha nem szerettem hosszútávot futni, a futball, a kézilabda és a tollaslabda sportokat űztem, ahol főleg a rövidtávok domináltak.

Gábor hosszú távokat nem is futott egészen 2009-ig. Ekkor kapott komoly segítséget kollégáktól a futással kapcsolatban (lábtartás, megfelelő cipő kiválasztása, technika stb.) és ekkor szerette meg a hosszútávfutást. Ez egy külföldi szolgálatteljesítés alatt történt: maga a rendszeres futás is szerepet játszott a monotónia leküzdésében, a fizikai-mentális egészség megőrzésében, erősítésében. Innentől eredeztethető a motivációja a hosszútávfutásra, ami azóta is tart, újabb és újabb célokkal.

Gábor a 8279-es rajtszámmal látható a képen 

2012-ben már teljesítette az első félmaratonját. Ebben segítette, hogy párja is kedvet kapott hozzá. Sokat sportolnak együtt, valamint jó társaság(ok)al járnak futóversenyekre. Gábor napi rendszerességgel igyekszik hosszú távokat futni, s közben mindig zenét hallgat, valamint a pulzusszámra is figyel.

– Igazából a futásra főképp egészségmegőrzés jelleggel tekintek, valamint a mentális feltöltődést, a feszültség levezetését szolgálja, illetve segít folyamatosan szinten tartani az erőnlétemet az éves felmérésekre – mondta Gábor. – Futni jellemzően – ha alkalom van rá – társaságban szeretek. Például legjobb kollégámmal és barátommal ilyenkor szoktuk átbeszélni a "napi ügyeket".

Gábor menyasszonya, Elekes Erika 2010-ben indult el először futófesztiválon (Vivicittá) barátnője agitálására. A táv 3 km volt, és nagyon elfáradt közben. Hogy fejlődésre motiválja magát, a következő években mindig növelte a távokat, igyekezett minél több rendezvényen részt venni. Mindeközben a futást, mint edzést ritkán iktatta be a napirendjébe.

– A párommal viszont szívesen megyek hétvégén futni, mert közben jókat beszélgetünk, tervezgetünk – árulta el Erika. – De nekem ez nem számít edzésnek, inkább kikapcsolódás. Ő viszont sokkal többet és jobban fut nálam. Egyik hétvégén előfordult, hogy nem érezte fáradtnak magát, így addig szedte a lábát, amíg csak bírta. Ekkor történt, hogy két óra alatt futotta le élete első félmaratonját az Öreghegyen – amiről tudjuk, hogy eléggé dimbes-dombos vidék – csupán kedvtelésből. Sajnáltam, hogy nem egy fesztiválon tette ezt, mert még érmet is kapott volna érte. Így viszont be kellett érnie az én elismerésemmel.

Megjegyzem: A félmaratonokat Erika átlagosan 2,5 óra alatt szokta lefutni minden előzetes ráedzés nélkül, így az ő teljesítménye is igen szépnek mondható!

Erika a kép bal oldalán látható mosolyogva, amint célba ér

Erika a párjával szeret leginkább futni. Amikor pedig egyedül rója a kilométereket, akkor zenét hallgat közben, amely eltereli a gondolatait, és feltölti.

– Semmi professzionális dolgot nem csinálok futás közben, például nem mérem a pulzusom. Csak azt tartom számon, hogy 1 km-t mennyi idő alatt teszek meg, illetve a légzésemre figyelek oda. Mert így energiát takarít meg az ember. Szeretném, hogy a futás kikapcsolódás legyen, és jólessen. Ha feladatjelleget ölt, akkor már nem esik jól. Motivációm az egészséges életmódra való törekvés – árulta el.

A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:

http://fmc.hu/2017/06/08/ki-miert-szeret-futni/