Jellegzetes alakját, ősz haját gyakran láthattuk a Belvárosban. Közöttünk élte mindennapjait immár két évtizedes távlatban. Hangját legalább olyan jól ismertük, mint megjelenését, hiszen számos fehérvári alkotáshoz kölcsönözte másokkal össze nem téveszthető orgánumát. Lételeme volt, hogy emberek között, igazi érző-élő emberként élje mindennapjait.

Ez jellemezte alakításait is, melyeket 2003-ban Vörösmarty-gyűrűvel, a társulat által titkos szavazással odaítélt saját díjjal ismerték el kollégái. Ezen kívül 1983-ban Déryné-díjat, 1998-ban pedig Jászai Mari-gyűrűt vehetett át szakmai elismerésként.

Az évek senki felett nem szállnak el nyomtalanul, ez alól Matus György sem volt kivétel. Elfogadva a megváltoztathatatlant – búcsúzik a város, megköszönve emlékezetes színpadi alakításait, máig fülünkbe csengő mondatait, és emberségét. Minden székesfehérvári nevében őszinte részvétünket fejezzük ki szeretteinek, ebben a nehéz időszakban.