Fogadalmi mise a Felsővárosban
Írta: Temesvári Márta   
2009. január 21.

ImageKatasztrófák során, súlyos, halálos kimenetelű betegségek tömeges megjelenésekor még a hitetlen ember is az Úrhoz fordul segítséget kérve. Ösztönösen érzi, hogy csak az Istennek van hatalma a Vész felett, és a hithű magatartás jutalmat érdemel. Székesfehérvár lakossága 1739-ben, midőn megszabadult a pestisjárványtól, örök időkre szóló fogadalmat tett, amelyet Szent Sebestyén tiszteletére böjttel és körmenettel pecsételt meg, valamint okiratba is foglaltak. Erre emlékeztek tegnap a hívek a Felsővárosban.

„1988 óta minden évben megemlékezünk arról az évfordulóról, mely meghatározta történelmünket.” –kezdte tavaly Spányi Antal ünnepi beszédét ehelyütt, a megemlékezéskor, majd így folytatta: „Nem messze egytől a helyről, ahol most imádságra összegyűltünk, az öreg király talán megfáradtan és összetört szívvel odatérdelt az általa építtetett Bazilika Mária oltárához, s nyilván égi sugallatra országát és népét Máriának ajánlotta. Amit tett, egyedülálló, s egyben példaértékű volt az őt követő királyoknak, akik később szintén felajánlották népüket Máriának.„

Mi indította Szent István e tettre? Talán sejtette az országot fenyegető jövőképet, s bár kiváló politikai érzéke volt és tudott keresni szövetségeseket, mégis tudta, hogy Isten segítsége nélkül minden igyekezet hiábavaló. Szent István felajánlása és ennek üzenete hozzájárul ahhoz, hogy a nép megőrizte hitét oly’ sok évszázadon át. Ez segítette a magyar családokat és adott erőt ahhoz, hogy a mindennapi küzdelmekben, az embertelen világban, álnokságok közepette, a szegény sorsok között is megtaláljuk lelki békénket és igaz emberek maradjunk.

És mindaz a szégyen, amitől ezeréves történelmünkben szeretnénk megszabadulni és meg nem történté tenni, az mind nem ezeken a Szent Istváni alapokon nyugszik. A mások kihasználása, az ország elárulása, az adott szó megmásítása, a hazugság, idegen érdekek szolgálatába állása, a saját érdeknek az ország elé helyezése mind nem a Szent Istváni örökség részei.

Ne engedjük meg, hogy más, igaztalan értékek elcsábítsanak, melyek szabatosak és csak boldogtalanságot okoznak! Akik készek elfogadni mindazt, amit Szent István tanított, azok boldog emberek lesznek. Az Ő elveit betartva tudjuk csak megvédeni népünket, a családot, s a család legnagyobb örömét, a gyermeket. Akarjuk, hogy gyermekink igaz példákat lássanak maguk előtt! Olyan embereket, akik családbarát, időseket tisztelő és segítő, mindenkinek esélyt adó, egyenlőséget hirdető életet élnek.

Ezt mutatja és hirdeti Szent István tanítása. Ez okoz majd áldást a szegényeknek, betegeknek, rászorulóknak is, akik eddig is részesültek az egyház karitász tevékenységében. Mindennek alapja a hit. Az a jelenség, mely működött a múltban, az működik a jelenben is. Ezt a hitet kell megőriznünk.

Éljük tudatosan magyar, Máriának felajánlott életünket, szolgáljuk a nemzetet ott és úgy, ahogy arra szükség van, őrizzük meg igaz értékeinket és osszuk meg örökségünk kincseit másokkal, hogy a sok próbát kiált Szent István királyhoz hasonlóan erős, a nehézségeken is urrá lévő, reményét el nem vesztő és belső békében élő emberek lehessünk.