Az ember mintha képtelen volna háborúskodás nélkül élni. Hajtja a kapzsiság, a düh, az „ego”, a birtoklási vágy, illetve a „megtorlási kényszer”. Van, amikor mindezek tettekben valósulnak meg – gondoljunk a terrortámadásokra, az ártatlan gyermekek ál-indokokkal történő legyilkolására -, de kínozni és ölni lehet a szavakkal is! Erről tartott igehirdetést Somogyi László református lelkészi elnök és Kovácsi Krisztián református lelkész az ökumenikus imahéten.

Az Ökumenikus Imahét második napján a Budai úti református templomban szolgált az ifjú lelkész, Kovácsi Krisztián, aki arra szólította fel a híveket, hogy imádkozzanak azokért, akik háborúságban szenvednek, s az igazságért üldöztetnek. Igehirdetésének üzenete az volt, hogy ne féljünk, hanem adjuk át életünket Krisztusnak.

Kovácsi Krisztián szerint egy olyan világban élünk, amelyben mindenkit a rettegés vesz körül: félünk az anyagi biztonságunk elveszítésétől, attól, hogy megszűnik a munkahelyünk és földönfutókká leszünk. Fő kétségeink a létbizonytalanságot és a halált ölelik át.

Nem szabad viszont elfelednünk, hogy Krisztus legyőzte a halált, feltámadt, s ennek a történésnek nemcsak jelképes jelentése van! Azt az Utat kell járnunk, amely Krisztushoz vezet, s akkor a lelkünk tiszta marad.

A háborús borzalmakról és az ember ember elleni negatív cselekedeteiről beszélt az Imahét harmadik napján, a Jézus Szíve templomban Somogyi László is, akinek gondolatai szó szerinti lejegyzést kívántak volna – ám e sorok írója oly’ áhítattal hallgatta szavait, hogy – bevallván a mulasztást – képtelen volt a jegyzeteléssel foglalkozni…