Nyilvánvalóan sokat nyom a latban az egyik legfontosabb láncszem, Lóránt Péter sérülése, kiesése, ám egyetlen játékos kiesése egy élcsapatnak ekkora gondot nem jelenthet. A baj másutt lakozik. Legfőképpen fejben és ott, hogy az Alba légiós kontingense elképesztően hektikusan teljesít. Egyedül Freeman az a játékos, akinél kevesebb a hullámzás, ám összességében az öt légiós egyik meccsről a másikra képes parádéról borzalomra váltani. Egyszerűen nem lehet rájuk építeni. Nem adják meg a csapatnak azt a stabilitást, ami a kitűzött célok eléréséhez kell. Akad, amikor kedden vagy szerdán szórnak öten együtt 13 triplát és az ő vezérletükkel 30 ponttal átrobognak ellenfelükön, majd 3-4 nappal később ugyanaz az öt játékos dob összesen öt triplát, abból is hármat akkor, amikor már elúszott a hajó, néha még ziccerben is homályt dobnak, s buta hibákat vétenek. Az Alba kilences győzelmi szériája során is volt öt olyan meccs, amikor bizony komoly szerencse is kellett a sikerhez, az, ami nem mindig lesz, hiszen tudjuk, forgandó...

 

Az idei Alba tipikusan az a csapat, amelyik képes a legváratlanabb eredményekre, bárhol, bárki ellen győzni, és kikapni. Márpedig addig, amíg nem lesz egy kicsit stabilabb, taktikailag - főleg fejben - érettebb a csapat, s amíg a légiósok ennyire hullámzóan teljesítenek, addig nem lesz jobb a produkció, addig jönnek majd a hullámhegyek és völgyek. Remélhetőleg Dzunics mester össze tudja kicsit kapni őket, hiszen a képességekkel nincs baj, ez teljesen egyértelmű. Amint stabilizálódik a csapat jobbik arca, máris oda kerül a bajnoki tabellán, ahová való; a dobogóra.

Hozzászólások

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."