Mostanában egyre több adventi kellékkel lepnek meg szeretteim. A múltkor kaptam egy mikulásvirágot, most pedig egy karácsonyi kaktusszal ajándékozott meg egy igen kedves barátom. Mivel hajlamos vagyok a kiszárítás és a túlöntözés ciklikus változtatására (kiváltképp kaktuszok esetében), gyorsan utána is néztem annak, mit kell tennem azért, hogy új kedvencem ne halálozzon el túl korán. Elődeitől eltérően.

Kezdem először is egy kérdéssel: ugye, mindenki bevitte a fagy beálltával a lakásba cserepes virágait, amelyek tavasztól a kertben/balkonon napoztak? Remélem, igen. Sajnos én az egyik kaktuszomat otthagytam az erkélyen, és ma reggelre deres-havas köntöst kapott, amit igyekeztem gyorsan lesegíteni róla. Hogy túléli-e az éjjeli fagyos élményt, az majd kiderül.

A kaktuszok egyébként nem túl kényes növények. Elég nekik a meleg, a napfény és néha pár csepp víz, és máris jól érzik magukat: még virágot is bontanak nagy örömükben. Sőt, az én szúrós szépségeim akkor virágoztak a legjobban, amikor elfeledkezem róluk néhány hétre. Mint az exek, akik akkor kaparnak leginkább, amikor útnak indítják őket azzal, hogy most már aztán elég volt…

A kaktuszoknak annyi válfaja ismert, hogy felesleges lenne felsorolni. Egyrészt azért, mert úgyse értené senki a latin neveket - amelyek azért jól mutatnak egy botanikai cikkben, ha fel akar vágni tudásával az újságíró -, másrészt vannak olyanok, amelyekről meg nem mondaná senki, hogy a kaktuszok családjába tartozik, s még úgy vélnék, hogy „már megint félre copy-zott ez az amatőr zsurnaliszta”.

Egy alternatív karácsonyi kaktusz (Fotó: FLickr/Megan McCormick)

A karácsonyi kaktusz valójában egy pozsgás növény. A brazil őserdők mélyéről származik, ahol párás, meleg a klíma. Nálunk mégis jobban kedveli a hűvösebb környezetet, melyet az is igazol, hogy télen virágzik. A nevét is onnan kapta, hogy karácsony körül jelennek meg hajtásai csúcsán a fehér, piros, rózsaszín, vagy a lilás-piros virágok. A fiatal növények hajtásai kezdetben felfele ívelőek, később, amikor a többi szártag is kifejlődött, lefele hajlanak. Az idős kaktuszoknál pedig teljesen lecsüngő részekkel találkozhatunk.

A növény virágoztatását ugyanúgy tudjuk időzíteni, mint a mikulásvirágét. Alapjáraton októbertől májusig virágzik. Hogy ezt a rendszert megtartsuk, ne öntözzük túl nyáron, és még tápoldattal se kínáljuk meg! Hagyjuk pihenni, nyári álmot aludni.

Tegyük a szabadba, félárnyékos helyre, és hagyjuk kiszáradni a földjét két öntözés között - szinte már addig a pontig porlasszuk a földjét, amíg megsajnáljuk, mert higgyük el, ez a típus szeret szenvedni -, de óvjuk a tűző napsütéstől is.

A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:

http://fmc.hu/2016/12/10/biokerteszet-minden-amit-a-karacsonyi-kaktuszrol-tudnod-kell/