Amikor megérkeztem a 3 hetes természetművészeti programra, meghatott, hogy otthon érezhettem magam a messzi távoli japán egyetemi városban. Az egyik velencei művésztelepi munkám fogadott hatalmas méretben kinyomtatva és felszerelve a Galéria épületére az idei programon résztvevők háttérképeként. 12 művészt hívtak meg, Európából olasz, bolgár, holland és engem, a magyar művészt, de volt a résztvevő, Indiából, Japánból, Tajvanból, Kínából és Yogyakartából.

 

A program tökéletesen úgy zajlott, ahogyan mi is szervezzük a sajátunkat Velencén. Az első napokban ismerkedés a tereppel, egy hegyoldalban laktunk és dolgoztunk, hatalmas, rendezett park állt a rendelkezésünkre. Mindenkinek meg kellett találnia azt a helyet, ahol majd az ott kiválasztott anyagokból felépíti az alkotását. A koncepciók változatosak voltak, a megoldások érdekesek. A következő napon elvittek minket egy hatalmas bambuszerdőbe. Vágtuk a 10-15 m hosszú, 10-15 cm vastag bambuszokat, nagyon izgalmas volt, sohasem jártam ilyen gyönyörűséges helyen.

 

Lassan bontakoztak ki az egyre izgalmasabb munkák. Minden este előadáson mutatkoztak be a kollégák, nagy volt a kíváncsiság bennem, hiszen csak az olasz és a bolgár lányokat ismertem. Két éve, amikor a GNAP, a Global Nomadic Art Projekt dél-koreai szervezésű nemzetközi természetművészeti csoport járt Magyarországon, Noszvajon dolgoztunk együtt.

 

Nekem nem csak a saját munkámról kellett prezentációt tartanom, de a mi Nemzetközi Velencei-tavi Symposionunk tevékenységét dokumentáló AR APP okostelefonos alkalmazásról is. Ebben az applikációban nagyon sok munka kereshető meg a térkép menüpontban, a keletkezésének helyén, ott is, ahonnan már régen elmosta az időjárás, a víz, vagy a szél. Az érzékeny installációkról nemcsak szép fotók, hanem videók is készültek. Számos alkotást az itt készített fotókból számítógéppel fejeznek be a művészek. Ezek az elektrográfiák sokszor nagyon nagy méretben kerülnek a galériák falaira Magyarországon vagy éppen Japánban.

 

A záróünnepet kortárs hangszeres improvizáció színesítette, majd körbejártuk a hegyet, s mindenki bemutatta a saját alkotását és koncepcióját. Tsukuba város fiatal polgármestere kíváncsian figyelt mindenkire, s örültem, hogy bevonhattam egy pillanatra az alkotó munkámba. Egy faágat kapott és helyezett el az ágaim gyűrűjében.

 

A munkám egy 7m átmérőjű, fél méternél kicsit szélesebb folyamatosan áramló kör volt, amit a környék erdejében található öreg ágakból raktam ki. Az áramlást kifejező különleges ágak az örökös körforgásra, az élet folyamatosságára utaltak. Egy olyan TÉR-IDŐ rendszert alakítottam ki, ami összekapcsolta az egymástól távoli dolgokat, végül egy körré fonta össze még a körbe beálló művészeket is. Meglepetésemre ez a kör a hegy csúcsáról is kivehető volt, a hatalmas tér fókuszpontjaként.

 

A működésbeli azonosságok mellett vágyakozva tekintettem a galériájukra, a mindennel felszerelt Művészeti Központjukra, a saját bázisukra, ami hatalmas előnyt jelent. Folyamatosak lehetnek a művészeti workshopok, fejlesztő és közösségteremtő programok, saját könyvtárral. Különösen megfogott az egymást segítő baráti légkör, a végtelen udvariasság, amiben a három hetet eltöltöttük. Minden alkotó olyan ösztöndíjat kapott, ami fedezte az anyagköltségeit és az utazás egy részét.

 

Csak úgy izzott a levegőben a kívánság, hogy nagyon szívesen jönnének Velencére! Írom a pályázatokat, talán sikerül…

 

A művészek munkáiról videó készült: https://www.tsukuba-art-center.com/2018-1

Hozzászólások

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."