Tragikus hirtelenséggel elhunyt Kudor Ferenc, akit a legtöbben gyönyörű fafaragásai kapcsán ismertek. Régi háztartási eszközöket faragott művészi precizitással - olyanokat, amiket aztán minden "vásárló" vagy "megajádékozott" sajnált "eredeti funkciójában" használni: inkább különleges lakásdíszként állították ki e tárgyakat. Kudor Ferenc az alkotás mellett a Fehérvár Televíziónál is dolgozott. Közös kollégánk, Somogyi Tamás így emlékezik meg róla internetes naplójában: 

Átölel a fény 

llés meggyógyult. Ez egy kalandos történet. Természetesen elvittem orvoshoz. Egész héten oda jártunk. Egyszerre volt begyulladva a foga és a füle. Néhány éjszakát nem aludtunk. Ráhellel elhatároztuk, hogy meggyógyítjuk. Egyik este komolyan imádkoztunk érte. Amikor aludt, többször az arca fölé tettem a kezemet. Korábban nem engedte, mert azt mondta, hogy forróság jön a tenyeremből. Ráhel is csak később árulta el, hogy amikor felemeltem a kezemet, lila fényt látott az ujjaim körül.

Először megijedtem. Óvatosan elmeséltem néhány szakembernek. Megnyugtattak, hogy ne féljek, mert a gyerekek érzékenyebbek a spirituális dolgokra, mint mi felnőttek. Néha még az aurát is látják. Egyik lelkész barátom is ezt mondta. Na, ettől nyugodtam meg. Pár nap múlva rákérdeztem, hogy is volt ez a ’lilafényes’ ügy. Izgatott a dolog. Legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy már máskor is látott ilyet. Elbeszélése szerint, amikor ’csak úgy’ imádkoztam, akkor sárga színű, amikor valaki másért, akkor pedig lila színű ’kesztyű’ jelent meg a tenyerem körül.

Most nem akarok belebonyolódni ennek elemzésébe, de a lényeg, hogy Illés füle másnapra kifakadt. Majdnem egy hétig folyt a genny belőle. Ennek köszönhetjük, hogy nem kellett felszúrni. Azt kaptuk, amit kértünk. Meggyógyult. Utána már csak kontrollra kellett járnunk. Szükség volt a papírra, hogy oviba mehessen. Közben más is történt.

Kedves barátom és munkatársunk agyvérzést kapott. Csak tíz évvel volt idősebb nálam. Rossz híreket hallottunk felőle a kórházból. Teltek múltak a napok. Vasárnap este elmeséltem Ráhelnek, hogy mi történt a Feri bácsival. Megrendült. Azt mondta, hogy ő mindig olyan aranyos volt. Elhatároztuk, hogy küldünk neki ’szeretetenergiát.’ Becsuktam a szememet, és felemelt kézzel imádkozni kezdtem. Huncut lányom pedig megint a lila fényt leste. Több embert is ’gyógyítottunk’ így elalvás előtt.

Reggel, amikor dolgozni mentem, már ott lengett a fekete zászló a bejárati ajtó felett. Igazából nem voltak közös élményeink. Mint művészlelkek azonban összetartottunk. A világnézetünk és a politikai meggyőződésünk is hasonló volt. Reggelente így köszöntünk egymásnak: „Adjon az Isten szebb jövőt!” Magyarországon ennek politikai felhangja van. Mi nem törődtünk ezzel. Tényleg a szebb jövőre gondoltunk. Néha politizáltunk is. Kiengedtük a gőzt. Karácsony körül egy üveg bort vittem neki. Ő egy társasjátékot küldött a gyerekeimnek. Boldog nagypapa lett, gyakran mesélt róla.

Halálhíre lesújtott. Ma elmeséltem Ráhelnek is. Mélyen hallgatott, pedig tudta, hogy már jó helyen van. Illés azt kérdezte: „Ő már örökre ott fog maradni?” „Ott, kisfiam. De egyszer találkozni fogunk!” – válaszoltam. Néhány napja teljesen véletlenül vettem elő Betty J. Eadie: Átölel a Fény című könyvét. Talán megéreztem, hogy mi fog történni. Ez a halálközeli élmény hatalmas erővel tölt el. Nagyon sok kérdésemre választ ad. Kölcsön is adtam egy kolléganőmnek.

Azóta az anyukám példányát olvasom. Néha szükségem van rá. A Biblia mellé most ezt tettem be a táskámba. Akkor működik igazán, ha átvisszük a gyakorlatba. Betty azt írja, hogy az embertársaink szolgálatában fényleni fog az életünk. Témánál vagyunk. Ugyanis ez a lényeg. Túl sok az elmélet A blablabla. Ennél több kell. A cselekedetek. A Szeretet apró megnyilvánulásai.

Kedves Feri! Te már tudod azt, amit én csak hiszek. Te már színről színre látsz, én még csak tükör által, homályosan. Kicsit irigyellek. Bár lehet, hogy Te már elvégezted a feladataidat. Nekem még fel kell nevelnem a gyermekeimet, ami kimondhatatlan örömmel tölt el. Ezen kívül még meg kell tanulnom, hogy mi az a Feltétel Nélküli Szeretet, amit (vagy, Akit) egész életemben kerestem. Kérlek, ha tudsz, akkor segíts nekem! Ha nem, az se baj! Valahogy meg kell oldanom, mert nem akarom tovább görgetni ezt a terhet…

Somogyi Tamás