A szolidaritás elfelejtett kultúráját kell újra létrehozni a közösségekben és családok között. Ez a kereszténység válasza a gazdasági válság kezelésére. - Szolidaritás - ez volt a fő témája a 13. évkezdő családreferensi találkozónak, amelynek idén a Székesfehérvári Egyházmegye adott otthont. Székesfehérváron, a Szent Gellért Tanulmányi Házban megtartott tanácskozáson a magyarországi egyházmegyékből érkeztek referensek a Magyar Katolikus Családegyesület hívására.

Spányi Antal és Bíró László püspökök adtak lelki útmutatást előadásokban és a szentmisében az alapvető családi értékek megőrzésére, a felelős keresztény gondolkodás kialakítására. Blanckenstein Miklósnak az Esztergomi Szeminárium rektorának a gazdasági válsággal szembemenő kontrafogyasztásról valamint a krisztusi szeretetprogramról szóló előadása régóta nem volt talán olyan aktuális mint napjainkban.

 „Szabadok vagyunk-e az életre vagy a fogyasztás adja meg egyedül az örömet?” - tette fel a kérdést, majd gyakorlati szempontból is elemezte, hogyan álljunk szemben az anyagi nehézségek miatti „mindent elvesztettem, nincs kiút” érzésből.

• A kontrafogyasztás nem aszkézist jelent. Fogyasztásunk messze túlmegy a szükséges mértéken. Ha tudatosan, fegyelmet tartunk pl. az evésben (nem nassolunk egész nap) az kihat az élet más területeire is. A tudatosság más területen is fontos. Tudatosan vásároljunk csak azt és annyit, amire ténylegesen szükségünk van, és nem azért, mert a reklámok azt sugallják. A tudatos embernél a szexualitás sem értékelődik túl, és nem billen ki a természetes adottságon kívülre.

• A közösségeken belüli anyagi különbözőségek feszültségét feloldhatja pl. az ajándékozás pénzügyi részének háttérbe szorítása, a szeretettel készített ajándékok. Az ünnepeknek vissza kell adni az igazi üzenetét, a krisztusi szeretet egyedüli értékét.

• A családnak úgy kell működnie, mint egy gazdasági társaság felügyelő bizottságának. Üljünk össze, beszéljük és tervezzük meg, mire van szükségünk valóban a mindennapi élethez és a feleslegből adjunk a rászorulóknak. Az átlátható családi kassza az igazi üvegzseb. A kontrafogyasztással megspórolt összegből hozzunk létre szolidaritási kasszát, amelyből lehet, hogy a nagymamát, a testvérem családját kell segítenem, de a lehet, hogy munkanélkülivé vált közösségi társamat, barátomat kell átsegítenem a nehéz korszakon. Fontosak a segélyszervezetek, de figyeljünk rá, valóban eljut-e rászorulóknak adományunk. Ne felejtsük el, először is azokért vagyunk felelősek, akik a környezetünkben élnek.

• Régen a gyermekek azért dolgoztak nyáron, hogy saját nyaralásukat, iskolakezdésüket finanszírozzák. Ne tartsunk ettől, használjuk ki ennek pedagógiai hatását. A gyerek önbecsülése is nagyobb lesz, megtanulja becsülni a munka értékét. Ha lehet, keressünk keresztény munkaadót! Tanítsuk meg a gyermekeinket főzni, házmunkát végezni, és a pénzt tudatosan beosztani mint régen a népfőiskolákon tanították. Nyugaton ma is léteznek a gazdaasszony képzők, ahol az anyaságra készülők és az anyák megtanulják irányítani a család mindennapjait, hogy ne okozzon gondot a háztartás állandó feladata.

• Nyaralásaink sem biztos, hogy csak más országban, vagy valamilyen egzotikus országban adják meg a jól megérdemelt pihenés örömét. Lehet egyszerűen, de gazdag programokkal is pihenni.

• Nemcsak anyagi, de vizuális fogyasztásunkat is csökkentsük pl. TV, internet ésszerű használatával. Valóban szükségünk van napi átlag 3 óra TV és még több internet használatra? • Pénteki böjtjeinkbe vegyük be a TV-től, internettől való tartózkodást. Használjuk fel a felszabaduló időt emberi kapcsolatainkra, legyen ez a szolidaritás napja, amikor akár anyagilag, akár lelkileg szegény embertársainkon segítünk.

• Nagyon fontos azonban, hogy a keresztény modell vonzó, átvehető legyen. A depressziós családfő, a „káposztaszagú” ápolatlan feleség vagy az elhanyagolt gyerekek nem válik példává a környezete számára. Az ápoltság nem elsősorban pénz kérdése. Öltözködni lehet turkálóból vagy a közösségen belül az ügyesen megszervezett cserével is. Ezzel még a sokat emlegetett ökológiai gazdálkodást is segítjük. Kisebből, kevesebből is lehet versenyképesen élni.

A család a legbiztosabb tőke a társadalomban. A közösség, a család tehát szembe tud menni a válsággal, ellentétben a mai individualista, csak magukra és csak a mára gondoló embereket nevelő társadalmunkkal ellentétben. A gazdasági lecsúszás természetesen kihívás a keresztény ember számára is, de megtérésként, sőt lehetőségként is értelmezhetjük, hisz visszatérhetünk a valódi keresztény örök értékekhez, örömökhöz, szemben a fogyasztás adta pillanatnyi élvezettel.

Nem „jókodni” kell, hanem Krisztust vinni a világba, mert a hit motivál, ad erőt, hogy életünk rendezett legyen anyagi és erkölcsi téren is. Rajtunk múlik, hogy a család, mint emberi és családi értékekre nevelő iskola most visszakaphatja-e értékét. - fejezte be előadását a Miklós atya. A tanácskozáson összefoglalót hallhattunk a Mexikóban tartott Családok VI. Világtalálkozójáról is, amelynek témája „A család: a keresztény és emberi értékek formálója” volt.

Az eseményen részt vett Bíró László családreferens püspök és Radnai Jenő a MAKACS alelnöke. Beszámolót tartottak a Székesfehérvári Egyházmegyében folyó családpasztorációról is a családokért felelős pasztorációs tanács tagjai. A megyés püspök kérésére elindított 3-as pasztorációs terv eddig megvalósult és még megvalósulásra váró programjáról, amelynek értelmében a házasságra készülők, a gyermeket nevelők, és az idősebb, már gyermekét elengedő szülőkkel külön foglalkoznának.

A konferencia végén összevetették az egyházmegyék tavalyi évi családos programjait és az idei év terveit, majd Bíró László püspök köszönetet mondott Spányi Antal püspöknek a vendéglátásért, és azért, hogy kitartó jelenlétével lelkileg is támogatta a tanácskozást. A résztvevők számára is üzenetértékű ez a gesztus, erősíti őket abban, hogy az egyháznak lényeges, meghatározó része a család, amire építeni tud.