A Székesfehérváron megkoronázott Szent László király kimagasló fizikai adottságai és hithű, egyenes, igazságos jelleme okán vált az egyik legnépszerűbb uralkodóvá. A krónikák hatalmas termetű, erős férfiként írják le, aki jártas volt a harcokban, erkölcsös, erényes és mélyen vallásos volt. A szentté avatott királyhoz számos, a mai napig őrzött ereklye és tárgyi emlék kötődik Magyarországon és határainkon túl is. Szent László király bronzszobrát 1997. június 27-én avatták fel a Prohászka ligetben. Hagyományosan ezen a helyen szervez megemlékező ünnepséget minden évben a Magyar Honvédség.

A díszőrök és a történelmi zászlók bevonulása, majd a Himnusz közös eléneklése után Sáfár Albert dandártábornok, a Magyar Honvédség Parancsnoksága törzsfőnök támogató helyettese mondott megemlékező beszédet. Úgy fogalmazott: „Szent Lászlót Székesfehérváron koronázták királlyá 1077-ben, ő avatta szentté I. István királyt 1083-ban, és őt, a híres lovagkirályt nemcsak a középkori Magyarország zárta a szívébe, de egész Európa méltányolta. A hadsereg, a gyalogság patrónusaként az első világháború utáni független magyar fegyveres erőknél jelent meg, mint katonaszent. Szent László király dicső hadtettei, katonai erényei, emberi nagysága következtében vált ez a nap a lövészcsapatok fegyvernemi ünnepévé…Szent László ünnepének egyik legfontosabb üzenete a történelmi hagyományaink megőrzése és ápolása.”

A dandártábornok beszélt Székesfehérvár fontos katonai szerepéről, a hagyományaink tiszteletben tartásáról, közös ápolásáról és a magyar katonák példamutató helytállásáról. Mint mondta: „Töretlenül hiszek abban, hogy Szent László eszmei örökségét, az általa képviselt emberi és katonai értékeket továbbadjuk a minket követő nemzedékeknek, akkor céljaink megvalósíthatóak, és nemes lelkű, becsületes, a hazát szerető katonákat állíthatunk Magyarország szolgálatába.”

Spányi Antal megyéspüspök szavai szerint egy olyan személyiségről emlékezünk meg, aki a magyar történelemben meghatározó szerepet játszott, akit a nemzetünk a szívében és az emlékezetében őriz, és akinek alakját legendák csodálatos füzérével koszorúzza. „Szent László nem megszerezni akart valamit, nem nézett úgy valamire, hogy az neki jár, hanem szolgálni akart az életével. Lehetett volna szívében harag és neheztelés, hiszen családja és Szent István között súlyos összecsapások voltak. Ő felülemelkedve saját családi sérelmein, a nemzetet tekintette igazi értéknek és célnak, amelynek alárendelte az érzéseit. Nem csak hogy nem hordozta a haragot a szívében, de ő volt az, aki Szent István királyt fölemelte, aki szentté avatását szorgalmazta.”
Szent László alakja sok csodálatos erénytől ékes, melyekből jó tanulni. Megértjük a nekünk szóló üzenetét, és megpróbáljuk ezt a tanítást a magunk életében, szolgálatában mindennapi gyakorlattá változtatni – fogalmazott a megyéspüspök.

Az ünnepi megemlékezés koszorúzással zárult. Székesfehérvár Önkormányzata nevében Viza Attila tanácsnok vett részt, aki Wilmek Tiborral, a Fejér Megyei Közgyűlés alelnökével közösen helyezte el az emlékezés virágait a szobornál. Az eseményen közreműködött a Magyar Honvédség Kaposvár Helyőrségi Zenekara.