Már tavaly sokan panaszkodtak arra, hogy óriási pókokkal találkoztak lakásukban. Olyanokkal, amelyek tízcentiméteresek voltak, és külsejük a madárpókhoz hasonlított. Az első hírek Győr környékéről és a Rábaközből érkeztek, aztán Várpalotán is felfedezték a hatalmas pókokat, idén pedig hazánk minden tájáról folyamatosan jönnek hasonló jelzések.
Megnyúltabb testformájú, mint a kesztespók, mégis ijesztőbb annál, mert szőrös, testhossza négy centiméter, de ha kiterjeszti a lábait, akár tízcentiméteres is lehet. Mérete miatt sokszor összekeverik a madárpókkal, bár annál sokkal kisebb.
Rokona a pokoli cselőpók ((Geolycosa vultuosa), mely kisebb nála.
A szongáriai cselőpók általában szürke vagy barna színű, bár van narancsosbarna változata is. Csáprágója világos vagy sötétbarna, alsó és felső része fekete..
Főként a szikes pusztákat és a kötöttebb homoktalajokat szereti, a félsivatagi klímát. Ebből kifolyólag Magyarországon az Alföldet részesíti előnyben, ahol függőleges, 30-40 cm mély lyukakban húzódik meg. Üregének falát hálójával erősíti meg.
Éjjel és nappal is aktív, de jórészt alkonyatkor indul vadászni. Szállásáról figyeli áldozatát, majd hirtelen lerohanja: gyorsan fut és gyorsan ráveti magát áldozatára. Kiszemeltjei főként ízeltlábúak, szöcskék, sáskák, tücskök. Mindenre lecsap, ami a szálláshelyéhez közel kerül és (számára) ehetőnek minősül.
Most így nyár elején már látható, ahogyan a nőstények cipelik magukkal petecsomagjukat. A kokonok kb. 40 petét óvnak, amikor kikelnek az utódok, még sokáig az anyjuk hátán utaznak. Ha megijednek valamitől, akkor szétszaladnak, de aztán újra rámásznak védelmet keresve.
A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:
| Hozzászólások |
|