Ne féljünk az óriás tőrösdarázstól!
Írta: Temesvári Márta - FMC   
2019. augusztus 02.
Európa legnagyobb darazsa az óriás tőrösdarázs: akár öt centiméter hosszúra is megnőhet, fesztávolsága pedig elérheti a nyolc centimétert. Petéit gazdatestbe rakja: a kikelő lárvák belülről falják fel lassacskán a még élő pajort.

 

 

Hazánkban a tőrösdarazsak hat faja található meg, mely közül az óriás és a sötétszárnyú tőrösdarázs tűnik a legijesztőbbnek méreténél fogva. Az óriás tőrösdarázs Európa legnagyobb darazsa, egyben kontinensünk legnagyobb hártyásszárnyúja.

Óriás tőrösdarázs (Fotó: orszagalbum.hu)
Óriás tőrösdarázs (Fotó: orszagalbum.hu)

Főként kontinensünk déli felén terjedt el. Nősténye sárga fejű, negyvenöt milliméter hosszú (de elérheti az öt centimétert is), a hím pedig fekete fejéről és körülbelül harminc milliméteres méretéről ismerhető fel.

Nagysága mellett riasztó lehet fekete, sűrűn szőrözött teste, tüskés lábai és hangosan zúgó repte miatt is.

A látvány ellenére nem kell félni tőle, mert az emberre ártalmatlan. Csak akkor használja a fullánkját, ha már nem lát más kiutat. Alapjáraton nem agresszív, sőt, inkább félénk: ha megpróbáljuk elhessegetni, hallgat a kérésre. Szúrása nem veszélyes.

Magyarországon védett rovar, eszmei értéke ötvenezer forint.

Nem olyan veszélyes, mint amilyennek látszik (Fotó: zoldkozert.hu)
Nem olyan veszélyes, mint amilyennek látszik (Fotó: zoldkozert.hu)

A sötét szárnyú tőrösdarázs kisebb, mint az óriás tőrösdarázs, és szintén nem veszélyes az emberre. Csak akkor csíp, ha megfogjuk, szorongatjuk (rálépünk).

A tőrösdarazsak csípése kevésbé kellemetlen, mint a lódarázsé, és allergiát / hosszan tartó szövetgyulladást sem okoz. Igaz, hogy fájdalmas, amikor hatalmas fullánkja átüti a bőrt, de másnap már meg sem találjuk a szúrás helyét!

Ilyen békésen ránk szállhat, ha nem piszkáljuk, nem fog megcsípni (Fotó: biolib.cz)
Ilyen békésen ránk szállhat, ha nem piszkáljuk, nem fog megcsípni (Fotó: biolib.cz)

A hím tőrösdarazsak élete lényegében csak evésből, ivásból és szerelmeskedésből áll. A felnőttek egész nap a virágokon sütkéreznek és ízlelgetik a nektárt, párzáskor pedig kutatnak a nőstények után, hogy megtermékenyítsék őket. A nász után  – létezésük lényegét megvalósítva, sorsukat bevégezve – elpusztulnak.

A nőstények – míg a hímek halálukon vannak - folyamatosan kutatnak megfelelő bölcső után utódaik számára. Ők ugyanis parazitoidok: ahhoz, hogy lerakják petéiket, gazdatestre van szükségük. (Mint az Alien-filmekben…)

 
 
 
 
A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:
 
https://www.fmc.hu/2019/07/09/ne-feljunk-az-orias-torosdarazstol/

 

Hozzászólások
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."