„33 évvel ezelőtt futottam először a Pécs-Harkány 25,5 km-es országúti futóversenyen.” – mesélte Szatzer Csaba – „Akkoriban sokkal szerényebb, puritánabb körülmények között zajlott a verseny. Gyakorlatilag csak atléták futottak, mivel a futás, mint szabadidős tevékenység abban az időben szinte ismeretlen fogalom volt.”
„A verseny, ahol mindig szemből fúj a szél.” - így maradt meg a kincsesbányai futó emlékeiben a nehéz útvonal, ahol idén a szél mellett az eső is képviseltette magát. Szerencsére a fagyok most elkerülték a környéket, nem kínozták a sportolókat.
Csaba elmondta, hogy a megfelelő erőbeosztás mindig, így most is kulcskérdés volt: idén is voltak olyan drámai pillanatok, amikor egy teljesen felkészült, kiváló erőben lévő futó az utolsó pár száz métert már nem tudta egyedül megtenni.
„Bár a versenyen nem frissítettem, ezt senkinek nem ajánlom, mert frissíteni mindig kell. Vittem magammal üdítőt, csokoládét, de igazából úgy éreztem, hogy nincsen egyikre sem szükségem.” – árulta el a szenior futó – „Nyilván a tapasztalat nagyon sokat segít mindig, minden versenyen, és az ember emiatt többször megszeg olyan szabályokat, melyeket korábban felállított magának. Jó egyébként az őszi-tavaszi (esetleg a téli) időszakban futni, legalábbis én a hűvös időt inkább előnyösnek tekintettem. Szerencsére sikerült jól beosztanom az erőmet, ami körülbelül a célvonalig tartott ki, és a korosztályomban a második helyet szereztem meg. A versenyt követően megpróbáltam siettetni a regenerációt, mert a pécsi verseny után pár nappal már itt is volt a Szenior Országos Fedett -pályás Bajnokság. Erre fáradt lábakkal, nem túl jó érzéssel érkeztem meg, mert gyakorlatilag semmilyen speciális munkát nem végeztem, nem készültem rá külön.”
Csaba eredetileg úgy tervezte, hogy három számban biztosan fog nevezni, aztán majd meglátja, hogy a 800, 1500, 3000 méteres távokat hogyan bírják a lábai.
A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:
https://www.fmc.hu/2020/03/10/pecsrol-harkanyba-majd-irany-a-szenior-ob/
| Hozzászólások |
|