A kerti izsóp (Hyssopus officinalis) egy nagyon érdekes növény. Felhasználása - mind külsőleg, mind belsőleg - rendkívül széleskörű. A kerti izsópot használják a gyógyításban és a kozmetikában is, ugyanakkor több kultúrában nagyon komoly szakrális szerepe van.

Elnevezése vélhetően a héber ’ezob’ (אזוב) szóból ered és a szent növények között tartják számon. Megjelenik a Tórában és a keresztény Bibliában is. A hagyomány szerint a zsidóknak a bárány vérébe izsópköteget kellett mártaniuk és ezzel megkenniük az ajtófélfát (Kivonulás Könyve). János evangéliuma pedig azt írja le, hogy Jézust, amikor a kereszten ecettel kínálták, egy izsópágra tűzték a szivacsot, úgy nyújtották neki.  – S folytathatnánk még az említéseket a világ számos kultúrájából, mely erre a nagyszerű növényre vonatkozik.

Kardos Tamás, aki az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark gyógynövényes kertjében dolgozik, kimondottan kedveli a kerti izsópot, így tőle informálódtam e növényről. Mint mondta:

A Római Birodalomban bort készítettek belőle. Később még Méliusz Juhász Péter is említette, méghozzá egy állatgyógyászati recepthez! - Olajjal készült főzetét lovak és barmok kezelésére ajánlotta rühesség ellen. Még egy érdekesség: egy 16. századi francia tudós az izsóp porított formáját tojással alkalmazva szerelmi serkentőszernek tartotta.

A kerti izsóp alapvetően napfényt kedvelő, de jól megél félárnyékban is. Kifejezetten jól tűri a szárazságot és a talajra sem túlságosan igényes. Meghálálja a tápanyagot, de különösebb utánpótlás nélkül is nagyon jól elél. A növény szaporítható magvetéssel is, mely ideális ideje a fagyok elmúlta. A csírázáshoz +5-6 Celsius fokra van szüksége. Ezek betartásával akár helyrevetéssel is sikerrel próbálkozhatunk, azonban a legeredményesebb talán az, ha hajtásdugvánnyal szaporítjuk. Utóbbi nem nehéz, a megfelelő hajtást vízben vagy földben viszonylag gyorsan gyökereztethetjük.

A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:

https://fmc.hu/2020/01/25/kerti-izsop-szep-hasznos-es-kulonleges-igenyei-sincsenek/