Az articsóka (Cynara cardunculus var. scolymus) a Földközi-tengernél honos, de mára már az egész világon elterjedt. Közép-Európában korábban főként dísznövényként termesztették különleges külseje miatt: bogáncsszerű virágai kékeslilák, nagyméretűek, termése hosszúkás. Szúrósnak tűnik, de valójában filces-szőrös a levele, puha tapintású. Szárai akár 180-200 cm hosszúak is lehetnek (a második évtől). A fészkesvirágzatúak családjába tartozik.
Azon kívül, hogy gyönyörködhetünk érdekes megjelenésében, el is fogyaszthatjuk termését.
Sőt, kimondottan ajánlott, hogy megkóstoljuk, hiszen rengeteg gyógyhatása van – és mellette nagyon finom! Mivel a mediterrán országokban – fajtától függően – kora tavasztól késő őszig terem, így szinte egész évben frissen fogyasztható. (Spanyolország az egyik termesztési központ.)
Már az ókori egyiptomiak, a görögök és a rómaiak is felismerték, hogy az articsóka jó hatással van emésztési problémák esetén (s mellette afrodiziákumnak is tartották). Egykoron a gazdagság és a jólét szimbólumának számított, ünnepségeken és lakomákon szolgálták fel, mint kulinális különlegességet. A XV. században terjedt el a francia és az angol nemesség körében – mint ínyenc fogás.
Az articsóka kissé fanyar, mégis nagyon ízletes. A magyar irodalomban is találunk róla említést: „Úriember nem eszi az articsókát vajasmorzsával. Ez a felcseperedett kispolgárok legrútabb szokása”. – áll „A három testőr Afrikában” című regényben (Rejtő Jenőnek köszönhetően).
E növény zöldség és gyógynövény is egyben. A virágbimbó húsos sziromlevelei és a virág közepe fogyasztható el, a leveleket pedig gyógyászati célokra is használják.
Rengeteg rost, ásványi anyag és vitamin található benne. Nem szűkölködik A-, B1-, B2-, és C-vitaminban, folsavban, magnéziumban, kálciumban, foszforban, káliumban, cinkben, vasban.
A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:
https://www.fmc.hu/2020/03/31/articsoka-gyogyit-es-fogyaszt/
| Hozzászólások |
|