Deák Péter, Ef Zámbó, Hegedűs 2 László, Horváth János, Kiss Dániel, Kohut Mihály, M. Hirsch, Matl Péter, Miklós János, Pinke Miklós, Szentes Ottokár és Ujházi Péter műveivel nyílt meg A Szabadművelődés Háza 45 éves jubileumi kiállítása – festményekkel, fotókollázzsal, grafikával, szitanyomattal, szobrokkal. A rendhagyó tárlatot a művház üvegablakán keresztül lehet megnézni, ami este 8 órától csodás élményt kínál a tér megvilágításával.

Visszaemlékező köszöntőjében Magyarits András címzetes igazgató elmondta, hogy a kezdetek legelső teendői között kiállításokat szerveztek, például Budapestről is kértek képeket fotóművészek alkotásainak a bemutatására, illetve jöttek a fiatal festőművészek, grafikusok, az avantgardisták, akik között számos fehérvári alkotó is volt. Az örömét fejezte ki, hogy ez a vonal a jelenben is folytatódik:

„Ez a galéria igen jelentős tevékenységet végzett 45 év alatt. Ha megnézzük a jeles magyar művészek munkásságát, nem egy volt nálunk kiállító, közülük pedig többen Kossuth-díjasok.” Ujházinak a Fehérvár ostroma című, a legutóbbi önálló kiállításon és a kiadványban, illetve a jelen tárlaton szereplő, az online közvetítésen éppen mögötte látható képéről például elmesélte, hogy egyszerűen elhozta magával a pártiskola raktárából, azóta van a művelődési ház tulajdonában. Az utókornak a kép történetét az alkotás hátulján olvasható dokumentum őrzi meg.

A műalkotások szemlélése, még ha csak néhány percig tart is, megérinti a befogadót, és a titkokat rejtő alkotások a miénk lesznek, felszínre hozva a bennünk lévő vágyakat, a ki nem mondott érzéseket. Az alkotói kompetencia így egy baráti kéznyújtás, kézfogás – fogalmazta meg dr. Arató Antal. Az elmúlt időszak a szűkebb környezetre korlátozta az életünket, így még nagyobb öröm fogadni ezeket a „kéznyújtásokat”, amelyek régi ismerősöktől jönnek. A képekkel, szobrokkal már találkozhattunk korábbi tárlatokon; akiknek ez első találkozás lesz, azoknak a bemutatkozás örömét és kíváncsiságát kínálják a művek. Ma még nagyobb szükségünk van a művészet által megteremtett közösségi életre – ajánlotta a kiállítás megtekintését, és azt a reményét fejezte ki, hogy hamarosan közvetlen kontaktust teremtve is találkozhatunk az alkotásokkal, megérinthetjük a festmények rusztikus felületét, megsimogathatjuk, körbejárhatjuk a szobrokat a látvány esztétikai élménye mellett.

A tárlatnak nem lehetett célja valamilyen művészeti koncepció, irány megfogalmazása, kialakítása – a Perényi László által képviselt legfőbb kurátori szempont az volt, hogy kívül is jól látható, nagyméretű alkotások kerüljenek a galériába. Ami összeköti őket, az a hely szelleme, illetve hogy az alkotók többsége Fejér megyében, Fehérváron él, a Fehérvári Művészek Társaságának a tagja, vagy a ház által szervezett fafaragó művésztábor résztvevői, mondta a címzetes könyvtárigazgató. A kiállított művek egységbe szerveződtek, párbeszédbe kerültek a térben, „jóízűen feleselnek egymással”, és bepillantást adnak a kortárs művészetbe – dr. Arató Antal egy nem hagyományos, retrospektív tavaszi tárlatnak titulálva ajánlotta a közönségnek az ASZMH45-öt. A végszóban egy fontos tanulmány is szóba került, ami a művészeteknek az egészségre gyakorolt jótékony hatását emelte ki.

A megnyitón Mohai Tamás játszott gitáron, majd a sötétedéstől audiovizuális esttel, a MéhKas Dia Projekt épületvetítésével folytatódott az ünneplés.