A Székesfehérvári Művészek Társaságának csoportos kiállításán 28 alkotó munkáját nézheti meg a közönség: megnyílt a Karantén After az Öreghegyi Közösségi Házban. Az Aranybulla Művészeti Napok közönségét Kiss Dorottya, A Szabadművelődés Háza igazgatója köszöntötte, majd Kiss László fotóművész, a tárlat kurátora mondott bevezetőt: „Szívügyem az, hogy egy kortárs művész, egy gondolkodó ember próbálja megszólítani azokat, akik egy kicsit felületesebben szemlélik a világot. És ez nekem egy óriási flash, hogy ennyi ember gondolt valamit a karanténról, és hogy ennyi embernek volt valami masszív, határozott véleménye, amit elő is mert adni, és a többiek elé mert vezetni.”

Az 1992–ben alapított társaság meghatározó része a város közösségének: alakítja a kortárs ipar- és képzőművészeti szemléletmódját, értékeinek befogadását. Lehrner Zsolt alpolgármester köszöntőjében a karantén időszakának a megéléséről, a közösségi kapcsolatok, a kultúra hiányáról fogalmazta meg gondolatait, befogadói nézőpontból és a művészek felől tekintve: „És megéltem a közösségi kapcsolatok, a kultúra hiányát. Mint befogadó közeg, ami hozzám, nekem szól, ábrázol, éreztet, megszólít! Gondoltam arra is, hogy a művészek mit érezhetnek, ők, szárnyaszegett madárként, közönség, galérialátogató nélkül. Mit jelenthet a művészi szabadság megélése, befogadó közeg – emberek nélkül?” Az alpolgármester a nagyközönséget azzal invitálta meg a kiállításra: mélyedjenek el egy-egy alkotás megszemlélésében, és nézzék meg a Karantén Aftert úgy is, mint a fehérvári kortárs művészek közössége által képviselt gondolatokat, érzéseket.

Egerházi Attila, a Székesfehérvári Balett Színház igazgatója is köszöntötte a járványhelyzet hónapjai után összegyűlt képzőművészeket és közönségüket, és az egyik kiállított alkotáson olvasható „Jaj a mának, itt a múlt!” szöveget idézte: a mindig, műfajtól függetlenül a jelenben születő művészetről beszélt, ami akkor is kortárs, ha klasszikus elemeket használ. A képzőművészet maradandóságával kapcsolatban, és azzal összefüggésben fogalmazta meg a tánc befogadásának a lényegét, és a fantázia fontosságát. „Ha eljönnek az előadásainkra, és megnézik a térbe rajzolt mozdulatokat, az beég a retinán keresztül a 'szoftverbe', aztán a szívbe jut, és akár egy egész életet is képes megváltoztatni. Tehát mégsem múlik el: ott marad a memóriában, az emlékekben, lenyomatot képez. (…) A jelen az egyetlen pillanat, amit meg tudunk változtatni: a múlt nem létezik, mert már absztrakt, és a jövő sincs – nekünk a jelenben van dolgunk!”

A tárlatban Haraszti Zsolt, Ujházi Péter, Miklós János, Revák István, Cservenka Edit, Szentes Ottokár, Koppány Attila, Büki Zsuzsanna, Pálné Hencz Teréz, Végvári Beatrix,  Arany Gold Zoltán, Bauer István, Kohut Mihály, Pinke Miklós, Pácser László, Tóth Adrien, Szolnoki Szabolcs, Haraszti Zsolt, Kiss László, Varga Gábor, Deák Balázs, Szarka Tamás, Csizik Balázs, Máder Barna, Revák Katalin, Dér Adrienn, Falvay Miklós és Szabó Anikó alkotásai láthatóak szeptember 25-ig.