A Fiore Musicali az 1560-as évekből származó Kegyelmezz meg nekünk Nagy Úristen dallamával repítette vissza a megemlékezőket 478 évvel ezelőttre, a történelmi időkbe. 1543. szeptember 3-án a hős várvédő, Varkocs György és csapata a török ellen folytatott várvédő küzdelmet. Az ő halálukra és Székesfehérvár török kézre kerülésére az egykori várkapitány szobránál emlékezett a város.

Dr. Csurgai Horváth József, a Városi Levéltár és Kutatóintézet igazgatója emlékezett meg Varkocs György fehérvári várkapitányról. Beszéde elején röviden szólt Varkocs sziléziai származásáról, eredetéről. Történelmi visszatekintőjében elmondta, hogy a török sereg 1543. augusztus 21-én érkezett a város határába; az ostrom során elsőként a Sziget és Ingovány külvárosok estek el. Az oszmánok szeptember 2-án a várat is ostrom alá vették; a Budai kapunál vívott küzdelemben ekkor esett el a Budai külvárosban rekedt Varkocs György várkapitány. A vár feladását követően a védők szabad elvonulást kaptak, de a törökök később megszegték ígéretüket: a város lakosságával kegyetlenül leszámoltak. A kor embere akkor nem is sejtette, hogy ez a megszállás több évtizedig tart majd. „Szétfoszlottak hagyományaink fonalai, elhalványultak eszményei, gondolatokká vékonyultak emlékeink, s mind ettől történelmünk és kultúránk szakadt szét. Magyarország életének és életérzésének folytonossága szűnt meg. (…) Fehérváron is elpusztult minden.” Prohászka Ottokárt idézve zárta beszédét dr. Csurgai Horváth József.