A magyar jégkorong-válogatott kiváló játékkal rukkolt elő Fehéroroszország ellen, és ha kicsivel több szerencséje van a saját és az ellenfél kapuja előtt, legyőzhette volna neves ellenfelét.

Magyarország - Fehéroroszország 1-3 (0-1, 1-0, 0-2)
Zürich, 4500 néző, vezette: Hansen (norvég), Kurmann (svájci), vonalbírók: Bouguin (francia), Szemjonov (észt).

Magyarország: Szuper - Svasznek, Sille, Vas J., Palkovics, Fekete, Horváth, Tokaji, Vas M., Ladányi, Peterdi, Szélig, Ennaffati, Kovács, Vaszjunyin, Jánosi, Kangyal, Ondrejcik, Majoross, Holéczy. Szövetségi kapitány: Pat Cortina.

Fehéroroszország: Mezin - Rjagyinszkij, Szalej, Mihajlov, Kolcov, Csuprisz, Gyenyiszov, Basko, Ugarov, Kaluzsnij, Grabovszkij, Uszenko, Kosztyucsonok, Antonyenko, Kovrisin, Gyemagin, Antonov, Kulakov, Sztasz. Szövetségi kapitány: Glen Hanlon.

Bátran kezdett a lelkes szurkolói által támogatott magyar válogatott, ám egy felesleges kiállítás utáni emberelőnyben Kaluzsnij megszerezte a vezetést a fehéroroszoknak. Előnyük birtokában mezőnyfölényt harcoltak ki a fehér mezesek, ám a játékrész vége ismét a miénk volt, ekkor Vas Márton és Peterdi is nagyon közel állt az egyenlítéshez.

A szünet után is remekül jégkorongozott nemzeti csapatunk, és teljesen megérdemelten egalizáltunk: Ladányi szenzációs átadását Peterdi vágta be. A folytatásban is magas színvonalú csatát izgulhattunk végig, amelyen kitűnően játszott Magyarország. Ám öt perccel a vége előtt egy támadóharmadbeli bulit elveszítettünk, így Ugarov ziccerben lépett ki, amelyet nem is hibázott el.

Így eldőltek a nyitott kérdések. Ugyan a legvégén, üres kapura még Grabovszkij is betalált, de ennek csak statisztikai jelentősége volt. Ami igazán fontos, az ugyanis az, hogy Magyarország igazi, ízig-vérig A-csoportos hokit bemutatva nagyon közel állt a győzelemhez Fehéroroszország ellen.