Finta Jánosnak az anyósa a példaképe |
Írta: Temesvári Márta | |||||
2009. július 27. | |||||
Igazgatók jönnek és mennek, illetve hozzák és viszik őket. Senki se marad sokáig egy helyen, még akkor sem, ha szeretne „állandósodni” és meg is érdemelné tartósan a pozíciót. A politikai változások miatt gyakran leváltódnak még az igazán jó szakemberek is. Éppen ezért számít „különlegesnek” a pusztavámi iskolaigazgató, Finta János, aki talán az egyetlen ember az országban, aki 33 éve vezeti ugyanazt az intézményt.
Finta János 1973-ban került Pusztavámra, mint frissen végzett tanár. A Pécsi Tanárképző Főiskolán matematika-fizika szakon szerzett diplomát. Állítása szerint gyorsan sikerült beilleszkednie a közösségbe, mivel egy Somogy megyei sváb faluból jött – és szintén egy sváb faluba telepedett le. A helybeliek hamar befogadták, ami talán annak is köszönhető, hogy szinte azonnal nekilátott a közéleti tevékenységnek. A pusztavámi általános iskolában 1976-ban egy betegség miatt igazgató-váltásra volt szükség. Őt javasolták e pozícióra, viszont csak három éves szakmai gyakorlattal rendelkezett az előírt öt helyett. A Megyei Műv. Osztály kérésére aztán az oktatási miniszter engedélyt adott a kinevezéséhez. Így lett 26 évesen a közel 400 tanulót számláló intézmény vezetője, s az ország legfiatalabb igazgatója. A vezetése alá tartozó 19 nevelő a kezdetektől fogva támogatta terveit, segítettek neki szakmai elképzeléseinek megvalósításában.
„A példaképem mindig is az anyósom volt!” – mondta honlapunknak Finta János, miközben a tanár éveiről mesélt. Az említett hölgy egykoron a móri Radnóti Miklós Általános Iskola igazgató-helyetteseként dolgozott, s veje – állítása szerint – tőle tanulta a tanulókra, a szülőkre és a kollégákra való odafigyelést. No, de vissza az igazgató úrra, aki 1980-tól tizenegy éven át négy intézményt is vezetett Pusztavámon: az iskolát, az óvodát, a művelődési házat és a könyvtárat. És akkor jött a „bánya ügy”: a község alatt nagy mennyiségű és jó minőségű barna szenet találtak, amit ki is bányásztak „alóluk”. A munkálatok miatt az épületek megsüllyedtek, megrepedtek, szétestek. Így járt az iskola, az óvoda és a művelődési ház is. A károk helyrehozatala miatt Finta János a statikussal éjjeleken át dolgozott, hogy ne kelljen bezárni az iskolát. A kevés alvásnak pedig eredménye is lett – az épületeket sikerült stabilizálni és az oktatás-nevelésnek semmi se szabhatott gátat. Finta János pedig – megszokva az éjszakázást – a mai napig se tud sokáig aludni, s hajnali négy órakor már az iskolában dolgozik. Írja a pályázatokat, keresi-kutatja, hogy honnan lehetne még több forrást találni az iskola felújításához, a táboroztatáshoz, a kollégák szakmai továbbképzéséhez…
Sok egyesültet, tánccsoport létrejötte fűződik nevéhez, kitüntetések, díjak, sikeres pályázatok, de mindezeket leírni igencsak hosszadalmas lenne. Sokkal fontosabb az, amit beszélgetésünk végén mondott: „Én, mint fizika tanár azt vallom, hogy lehet, hogy egy kísérletet már ötvenszer megcsináltam, de a mai gyerek csak most látja először, és neki joga van ahhoz, hogy a tökéletes produktumot tapasztalja meg. Ezért fontos az, hogy egy tanár a munkáját ne foglalkozásnak, hanem hivatásnak érezze.”
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!
Powered by !JoomlaComment 3.21
3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved." |