Finta Jánosnak az anyósa a példaképe
Írta: Temesvári Márta   
2009. július 27.

ImageIgazgatók jönnek és mennek, illetve hozzák és viszik őket. Senki se marad sokáig egy helyen, még akkor sem, ha szeretne „állandósodni” és meg is érdemelné tartósan a pozíciót. A politikai változások miatt gyakran leváltódnak még az igazán jó szakemberek is. Éppen ezért számít „különlegesnek” a pusztavámi iskolaigazgató, Finta János, aki talán az egyetlen ember az országban, aki 33 éve vezeti ugyanazt az intézményt.

 

Finta János 1973-ban került Pusztavámra, mint frissen végzett tanár. A Pécsi Tanárképző Főiskolán matematika-fizika szakon szerzett diplomát. Állítása szerint gyorsan sikerült beilleszkednie a közösségbe, mivel egy Somogy megyei sváb faluból jött – és szintén egy sváb faluba telepedett le. A helybeliek hamar befogadták, ami talán annak is köszönhető, hogy szinte azonnal nekilátott a közéleti tevékenységnek.

A pusztavámi általános iskolában 1976-ban egy betegség miatt igazgató-váltásra volt szükség. Őt javasolták e pozícióra, viszont csak három éves szakmai gyakorlattal rendelkezett az előírt öt helyett. A Megyei Műv. Osztály kérésére aztán az oktatási miniszter engedélyt adott a kinevezéséhez. Így lett 26 évesen a közel 400 tanulót számláló intézmény vezetője, s az ország legfiatalabb igazgatója. A vezetése alá tartozó 19 nevelő a kezdetektől fogva támogatta terveit, segítettek neki szakmai elképzeléseinek megvalósításában.

 

Image
.

„A példaképem mindig is az anyósom volt!” – mondta honlapunknak Finta János, miközben a tanár éveiről mesélt. Az említett hölgy egykoron a móri Radnóti Miklós Általános Iskola igazgató-helyetteseként dolgozott, s veje – állítása szerint – tőle tanulta a tanulókra, a szülőkre és a kollégákra való odafigyelést.

No, de vissza az igazgató úrra, aki 1980-tól tizenegy éven át négy intézményt is vezetett Pusztavámon: az iskolát, az óvodát, a művelődési házat és a könyvtárat. És akkor jött a „bánya ügy”: a község alatt nagy mennyiségű és jó minőségű barna szenet találtak, amit ki is bányásztak „alóluk”. A munkálatok miatt az épületek megsüllyedtek, megrepedtek, szétestek. Így járt az iskola, az óvoda és a művelődési ház is.

A károk helyrehozatala miatt Finta János a statikussal éjjeleken át dolgozott, hogy ne kelljen bezárni az iskolát. A kevés alvásnak pedig eredménye is lett – az épületeket sikerült stabilizálni és az oktatás-nevelésnek semmi se szabhatott gátat. Finta János pedig – megszokva az éjszakázást – a mai napig se tud sokáig aludni, s hajnali négy órakor már az iskolában dolgozik. Írja a pályázatokat, keresi-kutatja, hogy honnan lehetne még több forrást találni az iskola felújításához, a táboroztatáshoz, a kollégák szakmai továbbképzéséhez…

 

Image
Fotó: Temesvári Márta

Sok egyesültet, tánccsoport létrejötte fűződik nevéhez, kitüntetések, díjak, sikeres pályázatok, de mindezeket leírni igencsak hosszadalmas lenne. Sokkal fontosabb az, amit beszélgetésünk végén mondott:

„Én, mint fizika tanár azt vallom, hogy lehet, hogy egy kísérletet már ötvenszer megcsináltam, de a mai gyerek csak most látja először, és neki joga van ahhoz, hogy a tökéletes produktumot tapasztalja meg. Ezért fontos az, hogy egy tanár a munkáját ne foglalkozásnak, hanem hivatásnak érezze.”

Hozzászólások
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."