Várakozáson felüli eredménnyel, az éremtábla első helyén végezve tértek haza fiatal reménységeink a Moszkvában megrendezett ifjúsági kajak-kenu világbajnokságról. A magyar válogatott minden idők legnagyobb utánpótlás sikerét aratta, hiszen a versenyzők hét arany-, négy ezüst-, és egy bronzérmet szerezve szárnyalták túl a legmerészebb itthoni elvárásokat. A csapat legeredményesebb női versenyzője – az Új Európa Alapítvány támogatottja – a mindössze 17 éves Fónagy Veronika két arany- és egy ezüstéremmel járult hozzá a történelmi sikerhez, párosban és négyesben.

Minden idők legjobb ifi szereplését értétek el a válogatottal. Milyen érzés az éremtábla első helyén végezni?

- Hihetetlen, hogy ezt mi értük el. Nagyon erős csapattal utaztunk ki Moszkvába, és bíztunk abban, hogy nem maradunk érmek nélkül. Már a válogatók alkalmával is jó eredmények születtek, de ez a siker felülmúlta a várakozásaimat. Nagyon örülök, hogy első éves ifiként csapattársaimmal együtt hoztuk az eredményeket, mert ez azt mutatja, hogy a jövőben sikeres utánpótlás-hátország lehetünk.

.

Az első versenynapon 1000m-en párosban szereztétek a magyar válogatott 4. aranyát, Groholy Orsolyával. Úgy ment minden, ahogy előre elterveztétek?

- 2008-ban ezen a távon Európa-bajnokságot is nyertem egy másik párosban, így titkon mindketten bíztunk a győzelemben, és szerencsére olyan meggyőzően mentünk, ahogy a válogatók alkalmával is. Mivel ez volt az első döntőnk a vb-n iszonyatosan izgultam, de már féltávnál éreztem, hogy kontroll alatt tartjuk a mezőnyt, és szerencsére így is lett. Orsival – aki klubtársam – jól összeszokott párost alkotunk, kiegyensúlyozottan, a megbeszéltek szerint mentünk.

A második nap 500m-es versenyszámaiban ért egy kis szerencsétlenség titeket Georgopoulou Alexandrával, a páros szám rajtjánál…

- Sajnos felborult az addig tökéletes szervezés. A futamunk késett, 12 perccel a rajtidő után álltunk csak be a rajtgépekbe, ahol további perceket álltunk az indulásra várva. Addigra már több mint negyven percet voltunk a vízen, így éreztem, hogy kezdenek merevedni az izmaim. Ennek ellenére kihajtottuk magunkat, és hatalmas csatában, a németektől mindössze 89 ezredmásodperccel lemaradva jutottunk célba.

.

Hogy érzed, megnyertétek az ezüstöt, vagy elvesztettétek az aranyat?

- Egyértelműen boldog vagyok és örülünk, sőt, egy hónappal ezelőtt egyből aláírtam volna egy ezüstérmet. Ugyanakkor könnyebb lett volna feldolgozni, hogy ha nem ilyen picivel maradunk le a dobogó legfelső fokáról. A sport azonban leginkább arra edzett meg, hogy mihamarabb feldolgozzam az érzéseimet legyen az siker, vagy kudarc, és erőt merítsek belőlük.

Főleg úgy, hogy fél órával a célba érkezés után már az 500 méteres futam négyesében kellett helyt állnotok. Milyen érzés volt benned a rajtnál?

- Az edzőm is mondta, hogy rázzam meg magam, mert még előttem áll egy feladat, én pedig nem tehettem meg a másik három lánnyal, hogy ne legyek ott százszázalékosan fejben. Úgy éreztük, hogy most itt az alkalom a visszavágásra. Dira Zsófi a rajt előtt közvetlenül hátraszólt; „lányok, mi ezt meg tudjuk nyerni!”. Onnantól csak ez volt bennem. Életemben még ennyire elszántan nem eveztem, mint akkor. A célban aztán ordítottunk a boldogságtól, de csak a dobogón, a himnusz alatt láttuk ledöbbenve, milyen nagy fölénnyel is nyertünk.

2 arany és 1 ezüstéremmel te lettél a csapat legeredményesebb női versenyzője. Ez életed eddigi legnagyobb sikere?

.

- Egyértelműen igen, hiszen első éves ifiként 3 érmet elhozni egy vb-ről úgy gondolom nem kis munka, pláne ha az 2 arany és egy ezüst. A sikerek ellenére sem lehet egyszerű ifi sportolóként boldogulni egy eredménycentrikus, világban…

- Természetesen nem, hiszen érezzük magunkon a nyomást és az elvárásokat, mint a következő kajak-kenu generáció képviselői. De ez így van rendjén, próbálunk megfelelni, és hozni az eredményeket. Az utánpótlásnak – és ez minden sportágra igaz – viszont nagy szüksége lenne az olyan támogatásokra, mint amit MOL Tehetségtámogató Program is képvisel, amely céljának érzi, hogy segítse a fiatalok munkáját a még jobb teljesítmény érdekében.

Szerintem figyelni kell azokra, akik a jövő olimpikonjaivá válhatnak. Mi tartasz az életben a legfontosabbnak?

- Olyan életet élni, amire úgy tekinthetek vissza, hogy igen, érdemes volt végigcsinálni. A kitűzött célok megvalósítására törekvés számomra nagyon fontos, mert nem szeretek feladni semmit. Jelenleg pedig a sport határozza meg az életem, ami mellett a család, barátok és a tanulás a legfontosabb.

.

Tanulásban milyen céljaid vannak?

- A budapesti Árpád Gimnázium tanulója vagyok, és jövőre érettségizem. Utána mindenképpen szeretnék biológia és kémia szakirányon tovább tanulni, azaz vagy orvosi vagy állatorvosi pálya érdekelne.

Babonásnak tartod magad?

- Kimondottan nem, de versenyek előtt szeretem ugyanazt a rituálét csinálni. Például mindig meghallgatom ugyanazt a számot, ami alatt elképzelem a pályát és a futam minden mozzanatát. Illetve edzésen, ha az Újpesti-öbölben a vasúti hídon átmegy egy vonat, mindig kívánok magamban valamit…