Díszpolgári címet kapott Glósz Ervin, Fejér megye egyik leghíresebb és legkedveltebb papja a székesfehérvári Öreghegy katolikus szellemiségének megteremtője. – adtuk hírül néhány nappal ezelőtt, s ennek kapcsán egy rövid „életút-bemutatást” adunk most közzé az immár 80. életévében lévő plébánosról. Az atya még most is a Magyarok Nagyasszonya plébánián lakik, ahol mindig nagy örömmel fogadja a hozzá betérőket.
Ervin atya kissé betegeskedik ugyan, ám még mindig csodálattal ölti el a híveket kiváló szellemi frissessége, éles esze és kivételes, egyedi humora, amelyet előszeretettel fűszerez tanulságos, vidám történetekkel és történelmi alakoktól származó idézetekkel. „Valójában nem mentem nyugdíjba, mert egy pap nem vonulhat vissza teljesen, az örökké pap marad.” –szögezte le Ervin atya beszélgetésünk legelején, s egyben magyarázatot is adva arra, hogy miért hozzá fordulnak még mindig problémáikkal a hívek.
Érkezésemkor például pont egy temetésre kérték fel, s nem is lehet ez másként, hiszen 33 éven át ápolta az Öreghegyi lelkeket, amit nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. Az itt élő famíliák az ő szárnyai alatt élték meg boldog és szomorú pillanataikat: generációkat keresztelt, esketett és temetett el. Na, de hogyan is vált pappá, s miként változtatta meg a körülötte lévők életét? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, s ő készségesen, a tőle megszokott töretlen lendülettel mesélni kezdett.
Elmondta, hogy hívő családba született. Édesapja Nagyszebenben látta meg a napvilágot, a csíksomlyói gimnáziumban érettségizett, majd tanárként dolgozott Erdélyben. A ’30-as években aztán Magyarországra jött, ahol családot alapított. Felesége több gyermeket is szült, de csak ketten maradtak életben, Glósz Ervin és húga. Glósz Ervin a budai ciszterci gimnáziumban érettségizett 1948-ban, s olyan különleges évfolyamuk volt, hogy nyolcan is cisztercinek mentek.
Mindenki bolondnak tartotta, hogy pont a Rákosi uralom idején akar papnak tanulni Zircen, de őt ez nem tántorította el. (Azon a Karácsonyon fogták el Mindszenty József hercegpírmást is.) 1950-ben, mikor a szerzetes rendeket feloszlatták, eljött társaival Székesfehérvárra, ahol a helyi püspök fogadta őket, majd az 1952-53-as tanévben Szegedre küldték tanulmányait folytatni. „Azt mondtuk a szegedi rektornak, hogy nem leszünk békepapok. Ha a békepapságra készítenek fel, akkor inkább elmegyünk párttitkárnak, mert ott jobban keresünk.” –emlékezik vissza nevetve erre az időszakra.
A rektor pedig ígéretet tett rá, hogy tiszteletben tartja kérésüket, s így is lett. 1953-ban szentelték fel három társával együtt. Ezt követően Adonyba került, majd Dunabogdányba, ott viszont a bronhitiszéből asztma alakult ki, s a Duna feletti hideg párát nem bírta, folyamatosan fulladt tőle. Így Ercsibe ment, ahol tíz évet töltött, s ott vészelte át a forradalmat is. Ezidő tájt kezdett el a Teológiai Akadémiára járni, így Nagytéténybe helyezték, közel az iskolához. (Bár mosolyogva jegyzi meg, hogy így is csak vizsgázni járt be, egyetlen órát sem látogatott soha, inkább a hívekkel foglalkozott.)
Aztán Solymárra költözött, majd Besnyőre, ahol egy 22 tagú énekkart alakított (mert, „Ha nem talál, csinál.” –jegyzi meg nevetve), majd vissza Ercsibe, újra Nagytétény, Solymár, s közben letette a doktorátusi vizsgáit. Ezt követően jött Székesfehérvárra, a Prohászka Ottokár templomba, ahol 8 évig káplánként dolgozott.
„Nem volt karrierem, mert nem léptem be a békemozgalomba.” –magyarázza az okot –„48 éves koromig káplán voltam, s csak az Öreghegyen lettem plébános. 1976-ban halt meg az itteni elődöm, pont mikor Húsvétra készültünk, s június 1-jén ki is neveztek a helyére. Könnyű volt idekerülnöm, mert senki se akarta ezt a helyet.”
A mostani plébánia helyén ugyanis egy présház állt és egy két tanteremből egybenyitott kápolna. Csak egy kihelyezett lelkészség volt, plébániává már Ervin atyáék tették 1984-ben, amikor Gyula püspök kérte, hogy a szükséges dokumentumokat készítsék össze e célból. Akkor nevezték ki Glósz Ervint püspöki tanácsosnak.
„Az elődöm mindig azt mondta: „Addig éljek, míg a püspök tőlem tanácsot kér!” –kacagott e múltidézés közben –„De tőlem kért ám tanácsot többször is!” Addig azonban még hosszú út vezetett: fel kellett építeni az öreghegyi plébániát! Míg a munkálatok zajlottak, Ervin atya a Fiskális út 3 alatt álló, két szobás kis viskóban lakott.
Az egyik helységet kinevezte irodának, ebédlőnek, s lakószobának is egyben: ebben élt ő, a másikba pedig „Mama”, a házvezetőnő költözött. S, hogy mihamarabb megvalósuljanak a tervek, a plébános is rövidnadrágra és atlétára vetkőzött mise után: ásta az alapot, hordta a betont, ahogy a környék keresztény szellemiségű lakói is. 1978-ban fel is épült a plébánia. A felszentelése pedig pont egybeesett Ervin atya ezüst miséjével.
„Ez volt az az időszak, amikor sorra húzták fel a panel-lakásokat, s a kis házakat kényszerből lebontották. Az emberek új otthonaikban nem fértek el bútoraikkal, ezért nekem adták a feleslegessé vált darabokat. E ház berendezését tőlük örököltem.” –vezetett körbe a plébánián Isten hű szolgája –„Ezt a gyönyörű koloniál bútort például egy solymári özvegyasszony hagyta rám, de az irodámban lévő számítógépet, székeket, szekrényeket is úgy hozták a kedves híveim, csak az íróasztalt vettem még annak idején Pesten. Sőt, még az automata váltós Suzukimat is úgy kaptam a német barátaimtól, mivel réginek tartották a Trabantomat.”
Merthogy Ervin atya még mindig aktívan vezet ám! A munkája ugyanis nem képzelhető el autó nélkül: 1991 óta jár a börtönbe lelki vigaszt nyújtani, 1994 óta Pákozdon is misézik… Azaz már csak „járt” és „misézett”. Hiszen két évvel ezelőtt nyugdíjba küldték, s bár több feladatot is együttesen végzett el utódával, Tornyai Gáborral (eleinte például megosztották vagy közösen celebrálták a miséket), vannak dolgok, amiket már nélkülözni kénytelen.
Így szabadidejében marad a visszaemlékezés a régi időkre, arra, mikor még nem volt gázfűtés, s ő rakta meg a kazánt is, mely a plébániát és a templomot felfűtötte, vagy az öreghegyi kistemplom rendbehozatalára, amiben fizikailag is részt vett. És reméli, hogy az ő kedves, szeretett családja, az öreghegyi hívők továbbra is felkeresik majd gondjaikkal, hiszen ez élteti őt: ha segíthet másokon.
Kapcsolódó cikkeink:
http://www.fehervarihirek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=3898&Itemid=31
http://www.fehervarihirek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=821&Itemid=34
http://www.fehervarihirek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=231&Itemid=34
http://www.fehervarihirek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=799&Itemid=34