Az Egyiptomból való kivonulásra emlékeztek a székesfehérvári zsidók, amikor Pészah ünnepére gyűltek össze imaházukba. Az ókori Izraelben a Szentély fennállásáig (azaz időszámításunk szerint 70-ig) zarándoklatot tartottak ezidőtájt, melynek során az emberek Jeruzsálembe vonultak ünnepelni. Az Ószövetségben azt olvashatjuk, hogy az egyiptomi kivonulás éjszaka történt, ezért az ünnep előestéjén a zsidók széderestet ülnek.

A peszah eredetileg két részből állt: a zsidók először a pászka ünnepét tartották meg az egyiptomi tizedik csapástól való megmenekülés emlékére, majd a kovásztalan kenyeret ünnepeltek hét napon át. Ennek első napja az egyiptomi kivonulásra emlékeztet, az utolsó pedig a tengeren való átkelésre.

Az ünnep előestjén a zsidók a mai nap is a széder szerint fogyasztják el a vacsorát, amely többek között keserű zöldséget (tormát, retket), illetve tojást, és kovásztalan kenyeret tartalmaz. Ez utóbbit sokan pászka, laska, vagy macesz néven emlegetik. A kovásztalan kenyeret véljük egyébként az ostya ősének.

A Székesfehérvári Izraelita Hitközség tagjai nem feledve a régi hagyományokat, az előírásnak megfelelően ünnepeltek idén is. Jávor Mátyástól, a székesfehérvári Izraelita Hitközség elnökétől megtudtuk, hogy az imaházukban tartott széderest mindig a gyermekekről szól. Miután a Széder-tálon található jelképeket elfogyasztották, a legfiatalabb gyermek elmondja a Má nistanát, majd a Szédert adó egész este arról mesél, hogy mi is történt az egyiptomi kivonulás alkalmával.

Az étkezés során először tojást, sült húst, diós-almás kevertet, tormát és keserűgyökeret esznek sós vízbe mártva, majd terítékre kerül a macesz. (A macesz annak a jelképe, hogy az egyiptomi kivonuláskor az asszonyoknak nem volt idejük megkeleszteni a kenyeret, így kovásztalanul vitték magukkal és a napon sütötték meg.) Jávor Mátyás azt is elmondta, hogy a diaszpórákban a pészah ünnepe nyolc napig tart (amikor csak kovásztalan ételeket fogyasztanak, főétkezésnél pedig húslevest és maceszgombócot), s a nyolcadik napon imádkoznak a halottaikért. Izraelben viszont csak hét napig ünneplik. Ott az első kettő és az utolsó nap számít igazi ünnepnek, a köztes időszak „félünnep”.