Nemrég ünnepelték az 1989-es határnyitás 20. évfordulóját olyan neves személyek részvételével, akik maguk is részesei voltak a történelmi eseménynek. A burgerlandi kismartoni Esterházy kastély patináns termeiben dr. Horváth István Magyarország ausztriai nagykövete, Pozsgai Imre volt államminiszter, Paul Lendvai, és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter mellett további állami vezetők, közjogi méltóságok és meghívott díszvendégek lehettek részesei a megemlékezésnek, illetve az azt követő koncerttel színesített fogadásnak.

Az eseményre meginvitálták Zsadon Andrea és Szolnoki Tibor művészházaspárt is, akik az akkori kor legismertebb vendégelőadói voltak határon túl is, Ausztriában és Németországban egyaránt. A kor primadonnájával a nyolcvanas évek emlékeiről és a határnyitás személyes élményeiről beszélgettünk.

Művésznő, hogyan emlékszik a nyolcvanas évekre, hiszen akkor Ön ünnepelt primadonna volt?

- A nyolcvanas évek elején Édesanyámmal együtt gyakran utaztunk Németországba és Ausztriába, azzal a céllal hogy megtanuljak és elsajátítsak sok olyan tudást, gyakorlatot, amit itthon majd hasznosítani tudok. 83-tól már megbecsült vendégművész voltam és rengeteg meghívásom volt német nyelvterületre. Szerencsések voltunk, mert alapvetően mindig problémamentes volt a ki- és hazajutásunk. Volt például olyan eset, amikor a soproni határnál véletlenül nálam maradt az előző gázsimból 1000 schilling, pedig akkoriban nem lehetett valutával bejönni az országban. Amikor a határőr elkérte a pénztárcámat, én gyanútlanul odaadtam neki, mert elfelejtettem, hogy maradt benne pénz. Gond is lehetett volna belőle, de szerencsére nem vettek fel jegyzőkönyvet így elértem az előadásomat. Ma már ilyen problémákkal nem kell szembesülnie az embernek.

.

Sok fellépésük volt akkoriban Ausztriában és Németországban…

- Igen, szerencsések voltunk, mert a Budapesti Operettszínház társulata volt az első színház, aki szerződéssel játszhatott Münchenben. Szabályszerűen megőrültek értünk, imádtak és rajongtak az általunk nyújtott művészetért. Ezért is tartottuk fontosnak – amit a szülőktől nagyon megtanultam – hogy az emberekhez a saját nyelvükön beszéljünk.

Hogyan emlékszik a 89-es határnyitásra?

- Épp kint voltunk Münchenben, és a televízió előtt ültünk, amikor megtörtént a vasfüggöny lebontása. Csak arra emlékszem, hogy ültünk és sírni kellett, hogy végre megtörtént, amire vártunk, és elindult valami új. Akkoriban nem hittük, hogy ilyen még lehet. Akkoriban mindenki retteget a határon, hogy csak nehogy valami gond legyen az átjutáskor. Ma pedig útlevél nélkül 60 km/ órával suhanunk át a két ország határán.

Most pedig 20 év után ünnepelhették együtt ezt a történelmi eseményt a határnyitókkal.

- Nagy megtiszteltetésnek érezzük Tiborral, hogy meghívtak bennünket e jeles eseményre. A legnagyobb meglepetésünkre rengetegen jöttek oda hozzánk, és bár idegenek voltak, mégis barátként köszöntöttek bennünket. A nemzetközi méltóságok minden beszédben csak jókat és dicsérő szavakat mondtak rólunk, magyarokról, amit nagyon megható és jó volt hallani. Ennyi méltatásra igazán büszkék lehetünk, boldog volt a szívünk. A tanítványaimnak is azt tanítom, hogy legyünk büszkék magunkra és higgyünk abban, hogy mi lehetünk a legjobbak a világon. Ha a szívével és lelkével hisz az ember, akkor mindent elérhet. Az ünnepség megható és szórakoztató is volt egyben, hiszen Haydn és Liszt koncerttel, cigányzenével és magyar nótával, a végén pedig tűzijátékkal ünnepeltük a történelmi évfordulót.

.

Hol láthatják a rajongók a Zsadon Andrea és Szolnoki Tibor művészházaspárt a közeljövőben, és milyen darabokban?

- Szerencsére sok szép előadáson dolgozunk mostanában. Az Egri Nyári Játékokon a Cigánybárót játszottuk kétszer is teltház előtt, és visszavárnak bennünket jövőre is. Még ebben az évben újra vendégszerepelünk Németországban és Svájcban. Ősztől a Játékszínben folytatódik az Imádok férjhez menni című komédia, melyben vendégművészként mindketten szerepelünk. 2010-ben pedig Németországban fogjuk színpadra állítani Mozart Varázsfuvoláját.