Siti Bea már mind a két oldalról átélt olyan helyzetet, mint amilyenbe a magyar válogatott játékosai kerültek a Norvégiától elszenvedett vereség során. Ezért is tartja nagy eredménynek – és a világversenyek sorozatmérkőzései szempontjából különösen fontosnak – a franciák elleni fölényes győzelmet. Kicsi a magyar válogatott aarhusi szereplését értékelte…

„A németek ellen kifejezetten jól kezdtünk; ha minden körülményt figyelembe veszünk, korai kelés, hosszú utazás és nulla gyakorlás, akkor megérthető az utolsó negyedóra is. Alaphelyzetben a csapat biztosan van olyan fizikai állapotban, hogy nem fáradt volna el, és – hiányzók ide, hiányzók oda – nyerhettünk volna. A tegnapi meccsről nehéz okosat mondani...

Az jutott eszembe, hogy alig egy hete Békéscsabán az FKC került ilyen meccshelyzetbe, most pedig Mátéfi Eszter már a másik oldalon volt. Hasonló érzésem játékos koromban kizárólag akkor adódott, amikor skandináv csapatok ellen játszottunk; sőt, egyszer az Ikast játékosaként pont a Cornexi ellen ezt még a győztes oldalról is megtapasztalhattam [2002. januárjában, EHF-kupameccsen az Ikast-Bording 43-20-ra győzte le a Cornexi-Alcoát].

Ez nagyon érdekes helyzet: kialakul egy totális lelki fölény, a sok góllal vezető csapat egyszerűen minden lépését előre érzi ellenfelének, aki pedig teljesen leblokkol, és akinek már semmi sem sikerül. Ezek a tényezők vezetnek az ilyen, megsemmisítő vereséghez. Külső szemlélőként nehéz felfogni, hogyan történhet meg ilyesmi két jó képességű csapat meccsén, de ott lenni a pályán ilyenkor olyan érzés, mintha valaki úthengerrel találkozna, vagy elkapná a gépszíj – gyakorlatilag nem lehet megállítani vagy visszafordítani az eseményeket.

Alig húsz órával később viszont meggyőző játékkal, nyolc góllal nyertünk a franciák ellen! Ez az eredmény az előző nap történtek miatt különösen értékes! Akármennyire is jó a norvég csapat, akármennyire is hiányoztak klasszisaink, a tegnapi egy totál betli volt részünkről. A magyar kézilabda soha nem lesz reálisan húsz góllal gyengébb, mint a norvég! Eszter is sok csatát megélt játékosként is, így nagyon jól tudta, mit érezhettek az emberei a tegnapi meccs után.

Ahogy a mostani eredmény is mutatja, megtalálta a módját annak, hogy felrázza a társaságot, és a csapat függetleníteni tudta magát a tegnapi pocsék szerepléstől. Sikerült elhinniük, hogy a francia válogatott verhető, és tulajdonképpen végig vezetve nyertünk is. Ez szakmailag és a pszichés felkészítést nézve is feltétlenül nagyon pozitív dolog; gratulálok Mátéfi Eszternek!

A világversenyeken, ahol nap nap után követik egymást a meccsek, ez rendkívül fontos erény. Bármikor becsúszhat egy nagyon gyenge eredmény, de másnap már lehet javítani, ha képes a csapat a gyors „regenerálódásra”.