Kötetlen hangulatú beszélgetésre invitálta a fehérvári hoki klub vezetősége a hűséges Volán-drukkeret, aki közel másfél órán keresztül faggatták a jégcsarnok VIP termében megrendezett ankéton Tokaji Viktorékat. Szó esett múltról, jelenről, jövőről. A 18.30 órára meghirdetett összejövetelen számos érdeklődő szurkoló jelent meg -többeknek már ülőhely sem jutott. A klub részéről ott volt Ocskay Gábor szakosztály-igazgató, Elekes Blanka nemzetközi menedzser, Jarmo Tolvanen vezetőedző, Énekes Lajos másodedző. 

S játékosok részéről  pedig Tokaji Viktor, Tommi Satosaari, Juha Alen, Oscar Ackeström, Ladányi Balázs és Mihály Árpád.

Az érdeklődök már az ankét elején egy-egy tombolával gazdagodtak, amiről gyorsan kiderült: két szerencsés nyertes állóhelyi belépőt nyer a Pannon Hoki Kupa általuk megválasztott napjára. Aztán, ha kissé tapogatózva is, de csak megkezdődött a faggatózás, aminek a végén egészen oldott hangulat alakult ki a teremben.

Az első érdeklődő arra volt kíváncsi, hogy változott-e a taktika a mögöttünk lévő 13 meccset követően? Jarmo Tolvanen ekképp válaszolt:

- Az alapjáték stílus nem változott, ugyanaz maradt, amit eddig is játszottunk. De az elmúlt meccseken nyújtott teljesítmény sokat javult, aminek sok oka van. Többet korcsolyázunk, nagyobb intenzitással, s ez fontosabb, mint bármi más taktikai elem.

A következő drukkert az érdekelte: Flinta Botod miért nem kap több játéklehetőséget, s ezzel a többi bekk is többet pihenhetne? A kérdésre ismét vezetőedzőnk adta meg a választ:

- Alapfilozófia, hogy 6 bekkel játssza végig a meccseket csapat, s Flinta a sorrendben mindössze a hatodik, hetedik volt, ezért kapott kevesebb jégidőt. Ám amikor jégen volt, becsületesen dolgozott.

Énekes Lajos mindezt kiegészítette: - A bekkpárok az edzésen is együtt dolgoznak, s ha valakin azt látjuk, hogy sok a megterhelés, akkor váltunk, mint ahogy sérülés miatt játszott is Flinta. De nehéz a kártyákat kevergetni…

Újabb kérdés: - Az év elején megbontottuk a fiatal sorunkat, nem lett volna jobb együtt tartani őket, mondjuk a gyengébb Benk helyett? Másodedzőnk ekképp felelt:

- Nem értek egyet azzal, hogy Benk gyengébb lenne, de leginkább őt tudtuk beépíteni. Sem jobban, sem rosszabbul nem teljesített, mint a többiek, ezért nem álltunk vissza, ám elégedettek vagyunk vele. Nincsenek nagy különbség a játékosok között.

Ehhez kapcsolódóan Ocskay Gábor hozzátette: - Szándékosan bő kerettel mentünk neki a szezonnak, vannak olyan fiatalok, akik a felnőttek között erősödhetnek. Hegyi Ádám 1988-as születésű, őt nem tudtuk több fronton szerepeltetni, de a többieket, az 1989 és utána születettek játszhatnak Miskolcon. És jót is tesz nekik, Tóth Adrián, Hetényi Péter, Hajós Roland és Bálizs Bence erősödik, rutint szerez a MOL Ligában. Egy 19-20 éves fiúnak nem könnyű ide bekerülni, de hosszabb távon természetesen számítunk rájuk.

Szinte a levegőben lógott a következő kérdés: - Mikor érkezik új center a felnőttekhez?

- Én is szeretném tudni – mondta Ocskay -, szó van arról, hogy Nathan Martz visszatér, lyukasak vagyunk azon a poszton, de aláírt szerződése van Olaszországban, így jó lenne, ha meg tudna egyezni a klubjával. Árpi és a Krisztián közé kell egy ember.

- Mi történt, amiért bejelentkezett?

- Nem tudjuk, de lejátszott pár meccset, s már azért lát valamit. Nem egy bombacsapatba igazolt, kevés a néző, meg aztán lehet, honvágya van: a barátnője fehérvári.

- Ha visszatér, mi történik Artyom Vaszjunyinnal?

- Majd az idő és a meccsek eldöntik, nincsenek előre leosztott szerepek – vette át a szót Tolvanen mester.

- Nem lenne könnyítés, ha a csapat az idegenbeli mérkőzéseket két naposra tervezné? Szakosztály-igazgatónk szerint nem:

- Az első két évben mi fizettük az ellenfelek szállodáit, ezért is jöttek két napra, de most már végre nincs rajtunk ez a teher, s nincs Innsbruck sem, ami nagyon messze volt. De a játékosok sem kérnék, hogy ott aludjunk, ami így talán könnyebb is.

Az egyik drukker a komplett új sort meginterjúvolta: - Mit tudtak a magyar hokiról és a Volánról korábban, s pozitívan csalódtak, vagy…?

Oscar Ackeström: - Nem sokat hallottam róla, de eddig csak pozitív élmények értek.

Tommi Satosaari: - Ljubljanában, valamint Balázs és Vas Marci csapattársaként nem volt ismeretlen számomra a klub, s engem is pozitív élmények értek.

Juha Alen: - 2007-ben a Tampere csapatával érkeztem Fehérvárra, s az éjszakai életre nem panaszkodhatom, csupa pozitív élménnyel gazdagodtam…

Mihály Árpád: - Annyira nem ismertem, viszont Palkoviccsal, Hegyivel és Naggyal találkoztam. Eddig minden pozitív.

Ladányi Balázs: - Kicsit jobban ismertem a Volánt, mint a többi új fiú. Nagyon pozitív, jól érzem magam az öltözőben, a jégen, bár volt egy incidensem, amiért elnézést kérek, ám összességében minden rendben.

Mintegy közbevetőleg jegyezte meg Ocskay Gábor, hogy vasárnap elkezdődik a jegyek árusítása a Pannon Hoki Kupára, s öt éve nem játszott a válogatott Fehérváron, amire a Linz elleni meccs előtt 16 órától lehet jegyet váltani. A meccsek napján már nem nyitnak ki a pénztárak, valószínű, hogy addigra elkapkodják a belépőket. Reméljük, egy olyan hangulatú mérkőzést játszunk, mint Kanada ellen 2004-ben.

Az újabb felszólalót Mihály Árpád honosítása érdekelte, amire Ocskay Gábor adta meg a választ:

- Mivel az Árpi nem játszott a román válogatottban, honosítás esetén játszhatna, de ez most még nehéz. Jövőre viszont talán elhárulhat az akadály, s nagy erősítést jelentene a magyar válogatottnak.

Szóba kerültek az idegenbeli meccsek, valamint a buszos utazás megszervezése is: - Van rá lehetőség – magyarázta Ocskay Gábor -, kedvezményes áron, ha összeáll 44 ember, el lesznek szállítva. Tudjuk jól, hogy Bécsbe milyen szívesen látják a fehérvári drukkereket, ingyen beengedték őket, cserébe mi is beengedtük őket itthon, úgyhogy ez a kérdés megoldható, hiszen az Alba Volán vezérigazgatója imádja a hokit.

Az újabb kérdés a bulikról szólt, nevezetesen: az ellenfelek miért jönnek ki sokkal jobban ezekből a helyzetekből?

- Speciális helyzetben az ellenfél olyan centert küld oda – válaszolta Ladányi -, aki 15 éve center, s ezer bulihoz odaállt már, míg nálunk a legrutinosabb Vas Marci, aki még nincs 30 éves sem. S a mi sorunkban három szélső van, leginkább én állok oda, s talán nem is kell szégyenkeznem.

- És az erőnlét?

- Változó, tegnap erőtől duzzadva jöttünk le, míg máskor úgy húztak le minket a jégről – mondta ismét „Godó”.

Ackeström megjegyezte: - Augusztusban fogytam hét kilót, úgyhogy én is jól vagyok…

Jarmo Tolvanen pedig így látja: - Sok utazás van mögöttünk, múlt pénteken és vasárnap is idegenben játszottunk, s két utazás után a legnehezebb játszani. Intenzitás és korcsolyázás tekintetében viszont sokat javult a csapat.

- Mi a helyzet a sérültekkel: Baluval, Vas Marcival, Tommival?

Satosaari: - A lábam szinte száz százalékos.

Énekes Lajos: - Javul mindenki állapota, lépésről lépésre jobb, napok kérdése és abszolút száz százalékosak lesznek.

A buli után újabb szakmai kérdés: - Az emberhátrány kivédekezésekor hagyjuk, hogy átvegyék a korongot, mi pedig alig tudjuk ezt megcsinálni. Ezen nem lehetne változtatni?

- Speciális helyzeteken mindig lehet javítani – vágott be Tolvanen -, de ebből a szempontból is sokat fejlődtünk. Húsz százalék fölötti az emberelőnyös helyzetek értékesítése és nyolcvan százalék fölötti az emberhátrányos szituációk kivédekezése. Utóbbira az is igaz, hogy mivel jó kapusunk van, inkább hagyjuk az ellenfelet távolról lőni.

- Miért nem védik meg kellő határozottsággal a sokat támadott kapusainkat?

Erre már csapatkapitányunk felelt: - Nehéz megítélni, hogy mikor kell megvédeni, s nem akarunk buta kiállításokat sem kapni. Sajnos ez a zéró tolerancia, ez nem NHL, hogy eldurran néhány pofon, s öt az öt ellen mennek tovább. És még mindig lejt a pálya, hegynek fölfelé korcsolyázunk.

Amit Ocskay Gábor ezzel egészített ki: - Úgy gondolom, most már sok bíró egészen korrektül vezet nekünk, hiszen emlékszem: eleinte úgy néztek ránk, mint a piros kukoricára. Azért érdekes, hogy osztrák csapat ellen kilencven százalékban osztrák bírók folynak, de sokat változott a helyzet. De még mindig hegynek felfelé korcsolyázunk…

S miután elfogytak a kérdések, Satosaari és Mihály Árpád mondott két számot, s két tombolaszelvény boldog tulajdonosa egy-egy állóhelyi bérlettel gazdagodott a válogatott következő összecsapására.

A jó hangulatú ankét azzal zárult: rövidesen ismét kötetlen beszélgetésen tehetik fel drukkereink az őket leginkább foglalkoztató kérdéseket.