Manapság szinte minden híradásban találkozhatunk azon állításokkal, hogy Magyarország híresen jó vizei minőségéről és mennyiségéről, és nemzeti kincsünk szinte aranyat ér. Ugyanakkor sokakban felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért is kínálnak hazánkban számos víztisztítási alternatívát úton útfélen. A kérdéskört még az is roppant mód nehezíti, hogy minden gyártó és forgalmazó természetszerűleg a saját termékét tartja az egyetlen megoldásnak.

Így a vevő a rázúduló információkból tényleg nehezen tudja kiválasztani a számára megfelelőt. Írásunkkal szeretnénk segítséget nyújtani, és tisztázni az esetleges félreértéseket és valamelyest eligazodni a víztisztító piac kínálatdömpingjében. Víz nélkül nincsen élet! Ezzel az állítással nem szállhatunk vitába, hiszen bolygónk 90%-át az élethez elengedhetetlen víz alkotja.

Azt azonban már kevesen tudják, hogy mindössze csak 1% az ember számára is fogyasztható tiszta és édes ivóvíz. Pedig testünk összes sejtjének alkotóeleme víz, az alapvető életfunkciók pedig egyszerűen megszűnnének H2O nélkül, ezért is kell naponta legalább 1,5-2 litert magunkhoz vennünk belőle. Míg évszázadokkal ezelőtt az aranyért, később az olajért, a jövőben minden bizonnyal a vízért folyik majd az ádáz küzdelem, hiszen gondoljunk csak bele, hogyan is élhetnénk víz nélkül.

Bár természetesnek tűnik, hogy „korlátlanul” folyik a csapból, a helyzet koránt sem ilyen üdítő. A civilizáció környezeti szennyezésének és az évek során egyre növekvő ökológiai terhelésnek köszönhetően földünk vízkészlete folyamatosan szennyeződik, a globális felmelegedés eredményeként pedig egyre csökken. Hazánk ugyan szerencsés helyzetben van azáltal, hogy a Kárpát-medence vízgyűjtő területeként kimagasló vízkészletet tudhat magáénak, ez azonban nem jelenti azt, hogy a készleteinket büntetlenül szennyezhetjük.

Szinte minden háztartásban megtalálhatóak azok a maró vegyszerek, mosószerek, háztartási és higiéniai kemikáliák, amelyek a lefolyóba kerülve lakásonként éves szinten több száz literrel terhelik a környezetet, felborítva az egészséges ökológiai egyensúlyt. És akkor még nem is beszéltünk az emberek által fogyasztott és a vizelettel vízbe ürülő gyógyszerszármazékokról, hormontartalmú vegyületekről. Persze, joggal érvelnek sokan, hogy az, hogy mi kerül a szennyvízbe és lefolyóba nem számít, hiszen nem azt isszuk, hanem a vezetékes szolgáltatók által megtisztított vizeket.

Sőt, hazánkban számos településen kőzetekkel elzárt, védett természetes vízbázisok vagy karsztvizek találhatóak, amelyek nem is szennyeződnek, és gyakran ásványvíz minőségűek. Feltétlen meg kell említenünk, hogy ahogy a világ legnagyobb részén, hazánkban is szigorúan meghatározott egészségügyi határértékek vonatkoznak a vízben oldott anyagok mennyiségére (lásd: www.antsz.hu), amelyet ráadásul a szolgáltatóknak rendszeresen ellenőrizniük kell.

A vízkezeléssel foglalkozó szakemberek egy része azonban másképp látja a helyzetet világszerte – melyről parázs viták alakulnak ki –, mivel úgy vélik, számos szennyeződés – mint például az oldott kemikáliák vagy gyógyszerszármazékok – nem tisztíthatóak a hagyományosnak mondható nagyüzemi eljárásokkal. Illetve hiába határoznak meg határértékeket a károsnak mondott anyagokból, a legkisebb mennyiség sem szerencsés, ha elfogyasztjuk azokat.

Ráadásul azt vallják, hiába érkezik az egyébként már nagyüzemileg megtisztított víz a hálózaton keresztül, ha az öreg és elavult csöveknek, illetve a mechanikus sérüléseknek köszönhetően (csőtörés) szennyeződhet a már bevizsgált víz is. Ezeket az érveket sorakoztatva manapság számtalan mennyiségben kaphatóak ilyen és olyan vízkezelő módszerek és berendezések, amelyek mind a tökéletes megoldást hivatottak ajánlani. Ugyanakkor nem árt tisztában lenni néhány ténnyel. Miért is ajánlják a víztisztítást?

.

Mert a tisztított víz a kiegyensúlyozott táplálkozás mellett az egészségre jótékony hatással van (javítja az emésztést, tisztít és méregtelenít, kevésbé terheli a szervezetet). Ráadásul a tisztított vízből készült ételek és italok ízvilága összehasonlíthatatlanul természetesebb. A vízkezelésnek számos fajtája kínálkozik, de nem összetévesztendő a víztisztítás és a vízlágyítás, vagy a manapság egyre népszerűbb lúgosítás vagy energetizálás.

Fontos megjegyezni, hogy utóbbi kettő nem tisztítja a vizet, nem veszi ki az oldott anyagokat, ezért nem is nevezhetőek víztisztító eljárásoknak. A víztisztítási eljárások során például a vízben lévő oldott anyagok eltávolítása a cél, akár egyes elemekre vonatkozóan (vas, mangán) akár a teljes oldott anyagok tekintetében, mechanikus szűréssel, a lehető legtisztább víz elérése érdekében. Ez a szűrés leggyakrabban olyan szűrőbetétekkel történik, amelyek bizonyos fokozatú és méretű szennyeződések eltávolítására alkalmasak. Értelemszerűen, ha csak a fizikális szennyeződések legnagyobb részét szeretnénk kiszűrni, akkor is másra van szükségünk (mikronos szálas szűrő), mint ha mondjuk a kellemetlen íz és szaganyagokat (aktív szén) akarjuk eltávolítani.

A vízlágyítás során például a vízből kizárólag csak a keménységet okozó oldott anyagoktól (kalcium, magnézium) szabadulunk meg, és ezzel intünk búcsút a háztartás egyik ellenségének, a vízkőnek, ugyanakkor benne marad minden más oldott anyag. Napjaink legkomplexebb háztartási víztisztítási eljárása ezért mégis csak a Reverse Osmosis eljárás, amely valóban a lágy esővíz minőségű ivóvizet állít elő.

A módszer lényege egy olyan komplex szűrősor, amely fokozatosan tisztítja meg a vizet a legapróbb szennyeződésektől is, mint amilyenek a kemikáliák, vírusok vagy baktériumok. Nem véletlen hát, hogy ez a legkedveltebb háztartási megoldás, így a piacon ebből található a legnagyobb és legszélesebb választék. De milyen kritériumoknak is célszerű megfelelnie egy Reverse Osmosis víztisztítónak? Egy vizet vagy rendesen megtisztítunk, vagy nem, így ha szeretnénk valóban megtisztítani a vizünket, akkor nem javaslott kompromisszumokat kötni.

Kevésbé az ár, mint sokkal inkább a tudás és felszereltség valamint megbízhatóság a fő vásárlási szempont, hiszen lehet, nem mindig a drágább a jobb, illetve megeshet az olcsóbb hosszú távon még drágább lesz. Az első, és talán legfontosabb lépés a gyártó kilétének maghatározása. Nyilván a biztonság szempontjából sem mindegy, hogy milyen országban gyártják azt a berendezést, amelyből fogyasztani szeretnénk. Nem árt, ha a víz minősített anyagokkal (például bevizsgált műanyag, stb.) érintkezik, nehogy a tiszta víz káros anyagokat oldjon ki az alkatrészekből, vagy a tartályból.

Az sem mindegy, hogy rendelkezik-e a rendszer UV csírátlanító megoldással, hiszen ez meggátolja a baktériumok és vírusok elszaporodását, így még tisztább és jobb ízű vizet nyerhetünk. A legfontosabb mégiscsak a szűrők cseréje, hiszen minden területen más és más minőségű lehet a víz, így valahol 1-2 máshol 3-4 havonta kell cserélni a szűrőbetéteket. Biztonsági és kényelmi szempontból sem mindegy tehát, ha egy elektronikus rendszer, vagy számítógép felügyeli a tisztítási folyamatot, és jelez, ha a szűrőknek cserére van szükségük. Mivel a magyar jogszabályi előírások megkövetelik, ezekben készülékekben található egy úgynevezett „visszasózó”, amely a víz megfelelő keménységét hivatott biztosítani.

ivel a már megtisztított vízbe kerül bele a kalcium és magnézium, ezért az sem árt, ha azok a legmagasabb minőséget képviselik, lévén, megisszuk őket. Ezek a Reverse Osmosis víztisztítók általában a konyhába kerülnek bekötésre és külön saját csappal rendelkeznek, így nem csak iváshoz, de főzéshez is kiváló vizet szolgáltatnak. Velük az ételek íze sokkal finomabb és ízesebb, míg az Reverse Osmosis vízből készült kávék és teák sokkal zamatosabbak lesznek.