Kemény, de sportszerű csapat
Írta: Pálfay Károly   
2009. november 04.

ImageSiti Bea, az Alcoa FKC technikai igazgatója aktív játékosként volt már részese Lublin elleni összecsapásnak, sőt akkori ellenfelei közül néhány most is tagjai a lengyel bajnokcsapatnak. Kicsi így nemcsak a szombati mérkőzés tapasztalatairól és a visszavágó esélyeiről, hanem a múltbeli benyomásairól is mesélt.

 

„Nem láttam azt az anyagot, amiből felkészültünk a Lublinból, így abból tudom csak megítéli őket, amit szombaton ellenünk a pályán mutattak, valamint még játékos koromból is ismerős néhány játékosuk. A baloldaluk mindenképpen erősebb, ezt lehetett tudni előre is. A mai kézilabdában, legyenek is bármilyen atlétikusak, nagyon nehéz egy 35 éves játékosnak lépést tartania a huszonévesekkel. A kapusposzton nem tűntek túl jónak, és a hatosfalas védekezésünknek is látszanak a gyenge pontjai. Azon a véleményen vagyok, hogy a Lublin maximálisan kihasználta szombaton hibáinkat, és nagyon taktikusan játszott, ám semmi extrát nem mutattak.“

Mit várhatunk odakint?

„Ha jó százalékkal fejezzük be akcióinkat, akkor mindenképp van keresnivalónk idegenben is. Van ugyan egy-két gyors emberük, de az idősebb játékosok ellen van egy biztosan beváló taktika: kőkemény védekezés. Játszani még nagyon szeretnek, de az „aprítást” már nem úgy bírják, mint régen. Észnél kell lennünk, hideg fejre lesz szükségünk. Nagyon határozott védekezés és jó kapusteljesítmény adhat egy megfelelő alapot, és akkor belefér néhány hiba a támadásnál, persze jó lenne ezek számát is minél kevesebbre szorítani. Előzetesen úgy gondoltam, hogy egy hatgólos előnnyel viszonylag nyugodtan utazhatnánk Lengyelországba, ennek csak a felét sikerült realizálnunk, de meglátásom szerint mind védekezésben, mind támadásban tudunk még javulni. A meccs végén alkalmazott 3-2-1-es védekezést kint akár hosszabb időn át is csinálhatjuk, mert nem szélvész gyorsaságúak az embereik, így egy az egyben tudjuk tartani őket, és a labdaszerzésekből eredményesek lehetünk. Ismerve a játékvezetőket sejtjük, hogy nem fogják megkönnyíteni az életünket, biztosan számíthatunk egy komolyabb hazai pályára, de a nyomást el kell majd tudnunk viselni, és akkor ennek a háromgólos előnynek is lehet létjogosultsága a továbbjutás szempontjából. Lublinban általában nagy népünnepély egy meccs, így feltétlenül hatvan percen keresztül koncentrálnunk kell, akkor is, ha tegyük fel, az elején sikerül meglépnünk pár góllal.“

A szombati találkozót záró gól furcsa reakciókat váltott ki a csapatokból: a lengyelek hatalmas ünneplésbe kezdtek, a fehérvári lányok pedig lehajtott fejjel bandukoltak. Milyen hatása lehet ennek a gólnak a csapatokra?

„Ez egy rendkívül kellemetlen szituáció, a legrosszabb természetesen a kapusnak, aki bekapta. Húsz méterről nem kaphat gólt egy válogatott kapus, mindenképpen luxus kategória volt középkezdésből beengedni a labdát, ezért biztosan még évekig fogjuk emlegetni, és Pasi se fog ennyire emlékezni más gólra, mint erre. Évtizedenként esik egy ilyen gól, ha ezen múlik netán a továbbjutás, akkor biztosan hosszabb távon is nyomni fogja a lelkeket, de reméljük, nem kerül erre sor! Vasárnap kiderül majd… Nagyon abszurd szituáció és lehetetlen dolog, de már nem lehet vele mit kezdeni, és nem is szabad foglalkozni vele, mert szerdán már újabb fontos meccs vár ránk. Felesleges olyan dolgokra vesztegetni az energiát, amin már úgysem tudunk változtatni. Egy biztos, hogy örök életre szóló tanulság volt a kapusnak és a mezőnyjátékosoknak is. Nem ők voltak az elsők és nem is az utolsók, akik ilyet éltek át. Pasinak, mint csapatkapitánynak még ráadásul példát is kell mutatnia és tartást adnia a csapatnak, így gyakorlatilag nem állhat itt meg; minél előbb fel kell dolgoznia, és olyan teljesítményt nyújtania a folytatásban, ami feledteti ezt a szarvashibát!“

A Lublinról milyen játékos kori emlékeid vannak?

„A Dunaferrel játszottunk velük a BL-ben. Már akkor is ott volt Izabela Puchacz és a beállós Monika Marzec, míg a balszélső Sabina Włodekkel még korosztályos válogatott korunkból ismerjük egymást. Nagyon ügyes, képzett játékosok most is, régebben pedig még jobbak voltak. Nagyot csatáztunk Lengyelországban. A Lublin hatvan percen át rakkolós, kemény, de korrekt, sportszerű játékstílusú csapat volt. A lengyel kézilabdára egyébként sosem volt jellemző, hogy szétverték volna az ellenfelet, de komoly fizikai és taktikai csatákra emlékszem nagyon jól felkészült játékosok ellen, ráadásul a közönség nagyon be tud lelkesedni. Az maradt meg bennem, hogy nagyon sok néző volt és csörgők, dobok, ordibálás; minden, ami a meccshangulathoz kell!“

Hozzászólások
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."