Nem is küldhetnék jobb helyre a keresztény szülők gyermekeiket nyaralni, mint egy hittantáborba. S ha nem akarnak Fejér megyén túlra tekinteni, akkor itt van például egy tökéletes helyszín, a Székesfehérvári Egyházmegye lelkigyakorlatos háza Iszkaszentgyörgyön, ahol a hívők egész évben zavartalanul gyakorolhatják hitüket. Ezen alkalmakról beszélgettem Sárközi Bélával, a helyi diakónussal.

-         Milyen célból jött létre ez a ház?

-         E helyen az országból, de főként az egyházmegyéből érkező csoportoknak adunk lehetőséget arra, hogy nyugodt körülmények között elmélyüljenek hitükben. Igyekszünk, hogy csak katolikus hívők jöjjenek, habár volt már rá példa, hogy református közösség is ellátogatott hozzánk, s mi adtunk otthont világi szociális munkás-továbbképzéseknek, anonim alkoholisták tréningjének, megfordultak nálunk a móri mozgássérültek, de itt volt a Teljes Élet Szociális Alapítvány sörédi táborának gondozói előkészítője is, valamint tartunk ökumenikus házas hétvégéket, s természetesen az egyházközségi képviselő-testületek is ide járnak lelkigyakorlatokra, továbbképzésekre.

-         Nemsokára vakációzó gyermekek népesítik majd be az udvart.

-         Igen, nyáron szinte csak ifjú hittancsoportokat nyaraltatunk, akik nagyon szeretik Iszkaszentgyörgyöt, mert rengeteg kirándulóhely van a környéken, valamint a Velencei-tó és a Balaton is könnyedén elérhető.

-         Miben más egy világi és egy keresztény szellemiségű tábor?

-         A különbség a programokban mutatkozik meg: azon kívül, hogy itt a gyerekek étkezés előtt és után imádkoznak, minden nap összegyűlnek és egy pap vagy egy hitoktató vezetésével a lelkiségről beszélgetnek. Ezen kívül vallásos dalokat énekelnek, amihez általában gitár-kíséret, fuvola, szintetizátor és dob társul. Persze, zenélnek a ház saját kápolnájában és a templomban is a hívek nagy örömére.

-         Úgy hallottam, a fiatalok a szüleikkel is eljöhetnek ide elmélyülni.

-         Ez főként a nagycsaládosokra vonatkozik, akik nemegyszer néhány hetes babákkal is érkeznek, hiszen itt minden adott ahhoz, hogy megfelelően ellássák az apróságokat: nyolc darab négy ágyas, külön fürdővel rendelkező szobánk van, s mivel mi is négy gyermeket nevelünk a feleségemmel, bármelyik baba-felszerelésünket felajánljuk, ha szükség van rá.

Fotó: Temesvári Márta

-         Ha már a családnál tartunk: hogyan lett Önből diakónus?

-         Mindig hívő ember voltam, ahogy a párom is, s folyton azon gondolkoztunk, hogyan tudnánk az egyházban dolgozni. Aztán öt évvel ezelőtt a móri esperes szólt, hogy átvehetnénk e házban a szolgálatot, így 2002-ben Iszkára költöztünk, tavaly pedig állandó diakónussá szenteltek.

-         Mi a különbség a pap és a diakónus között?

-         A diakónus egy olyan egyházi szolgálatokat teljesítő személy, akit nem szenteltek áldozópappá. Ő jelenti az egyházi rend szentségének első fokozatát. Bár elvileg a katolikusoknál előírás a cölibátus, az egyházjog mégis megengedi, hogy állandó diakónussá szenteljenek nős embereket is. Ennek feltétele, hogy kellőképp felkészüljön e hivatásra, legyen tapasztalata és persze plébánosi ajánlás is szükséges. Valójában minden olyan tevékenységet végezhet, amit a felszentelt papok, csak nem konszekrálhat (azaz a misében nem végezheti az átváloztatást), nem gyóntathat és a betegek szentségét nem szolgáltathatja ki. Tehát például eskethet, temethet, vagy épp megkeresztelheti többek között a saját fiát is, ahogy én is tettem nemrég.